Miért szeretek családregényeket olvasni? ✦ 7+1 (remélhetőleg) kedvcsináló érv a családregények mellett

Családregényeket olvasni számomra gyakran egészen katartikus élmény. Különösen az utóbbi időkben vettem észre, hogy előszeretettel nyúlok ilyen könyvek után. Elgondolkoztam hát, hogy vajon miért is élvezem ennyire a családregényeket, mit tudhatnak, ami miatt – nem minden esetben, de gyakran –  ilyen erősen tudnak hatni rám.

Az alábbi posztban tehát erről elmélkedek néhány (remélhetőleg) kedvcsináló érv formájában, emellett pedig természetesen – monumentális és rövidebb; klasszikus és kortárs; könnyed lektűrből vagy épp szépirodalomból merítő – olvasmányötleteket is adok szép számmal, ha sikerült meghoznom a kedved ehhez a kifejezetten sokrétű műfajhoz.

De mi is valójában a családregény?

Mivel a Wikipedianál pontosabban én sem tudnám megfogalmazni, így álljon most itt a definíciója:

„A családregény a regény műfaján belül azoknak a műveknek a pontos műfaji megjelölése, melyeknél a cselekmény középpontjában egy család több generáción átívelő története áll. (...) A családregény jellegzetesen polgári műfaj; a nemzedékek egymást követő sorstörténete egyben polgárságtörténet, melyben a feltörekvés, a konszolidáció és a hanyatlás korszakai követik egymást.”

Szóval ez a hivatalos verzió, de rossz szokásom, hogy szeretek időnként saját értelmezéseket alkotni: számomra a családregény némileg tágabb kategória, nem feltétlenül eleme a többgenerációs sorstörténet (bár kétségtelenül színesíti és tágítja a képet). Ebben a blogposztban tehát a családregény fogalmát némileg szabadabban értelmezem, ide sorolva minden olyan művet, amely egy (vagy több) bármilyen családot, mint közösséget állít középpontjába, függetlenül attól, hogy a történet csupán egyfajta pillanatképként a jelent mutatja meg, vagy éveken, évtizedeken átívelő, nagyívű történet formájában több generáció élettörténetét is az olvasó elé tárja.

 

Oké, na de miért szeretem, és miért ajánlom, hogy olvass családregényeket (is)?

Álljon itt – a teljesség igénye nélkül – 7+1 érv, hogy miért érdemes (szerintem) családregényeket olvasni:

1.     A transzgenerációs mintázatok látványos megjelenése

Az utóbbi időben eléggé felkapott téma lett a transzgenerációs hatások területe. Biztos vagyok benne, hogy aki még nem olvasta (például én), azzal is tutira szembejött már Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. kötete, amely ugyan 2018-ban jelent meg, de a mai napig a sikerlisták állandó szereplője (jelenleg épp a Bookline sikerlista 21. helyén áll). Ha megnézzük a könyves kínálatot, egyre szembetűnőbb az is, hogy a téma rengeteg embert megmozgat, és sorra jelennek meg a transzgenerációs mintázatokkal foglalkozó könyvek. (Az egyik legújabb a HVG Könyveknél jelent meg Transzgenerációs történetek címmel, és máris a Bookline sikerlistájának 7. helyén landolt, de a HVG Extra Pszichológia Magazin legfrissebb számának is a családi örökségek az aktuális témája.)

Nem csupán népszerű, hanem valóban izgalmas és megvilágosodásokat hozó területet jelentenek a transzgenerációs örökségek, amelyek annál látványosabban tudnak megmutatkozni a családregényekben, minél több generációt vonultatnak fel.

Ha kifejezetten sokgeneráción átívelő családregényt olvasnál, íme néhány tipp:

·         John Steinbeck: Édentől keletre

·         Edward Rutherfurd regényei (Ruszka, London, Párizs, New York, Az Erdő stb.)

·         Leila Meacham: Somerset

·         Silingi Terézia: Ómama nyaklánca

·         Vámos Miklós: Apák könyve

·         Thomas Mann: A Buddenbrook ház

·         Min Jin Lee: Pacsinkó

 

2.     Ugyanazon helyzetek különböző módokon való keretezése

A családregényekben jellemzően a nézőpontok sokfélesége jelenik meg, egyazon helyzetet egészen különbözően láthatnak, élhetnek meg a család különböző tagjai, ezáltal olvasóként is többféle „keretezésre” látunk példát. Minél több családregényt olvasok, amelyben különböző nézőpontok jelennek meg, illetve amelyekben a családtagok számára eltérő súllyal bír egy-egy esemény, más-más értékrendek jelennek meg, annál gyakrabban jut eszembe a való életben is, hogy mennyire másképpen értelmezhet egy helyzetet - amit én a saját nézőpontomból látok - egy másik ember. Ennek a tudatosítása segíthet abban is, hogy könnyebben belehelyezkedjek a másik helyzetébe, valamint jó kis emlékeztető, hogy adott esetben lehetőségem van fókuszt váltani, ha arra van szükségem. 

3.     Kapcsolódási pontok a saját életeddel

Némileg kapcsolódva az előző ponthoz: észrevettem, hogy a családregényekben gyakran jelennek meg olyan univerzális karakterek, vagy még inkább jellemvonások, amelyekre a saját életünkben is látunk példát. Mondjuk egy érzelmeit elnyomó apafigurában, akiről a történetben kiderül, hogy gyerekkorában olyan traumát élt át, amely a jelenben úgy jelenik meg, hogy érzelmileg bezárkózik, elérhetetlen, esetleg ráismerhetünk a saját apánkra, nagyapánkra, férjünkre, bárkinkre. A családregények rávilágíthatnak ezekre a kapcsolódási pontokra, és segíthetnek abban, hogy a „mi a baj vele(d)?” szemlélet helyett inkább arra koncentráljunk, hogy „mi történt vele(d)?”, ezáltal segítve a - gyakran érthetetlennek tűnő - viselkedések hátterében meghúzódó motivációk felfedezését, megértését.

4.     A közelség megélése

Különösen a nagyívű, monumentális – időnként akár 1000+ oldalas – családregények esetében bizony az olvasó szívéhez tud nőni a történetbeli család, szinte mi magunk is családtagnak érezhetjük magunkat. A családtagok személyes élettörténeteinek, a család, mint egység sorsának hosszas és közeli figyelemmel kísérése akár meglepően bensőséges élménnyé is válhat, ami úgy ölel körbe, mint egy puha takaró. Ami lássuk be, időnként jól tud esni.

5.     Nincsenek tökéletes családok-élmény

Minél több családregényt olvasok, annál inkább lenyűgöz nem csupán az emberek, hanem a családok, mint egységek különbözősége. Ahogy senki sem tökéletes, ugyanúgy egyetlen család sem az; mind az egyéneknek, mind a családi közösségnek megvan a „maga kisebb-nagyobb keresztje”. Amikor hasonló problémával szembesülsz egy családregényben, mint ami a valóságban is érint, akár megküzdési stratégiákra is találhatsz példákat. Vagy épp ellenpéldákat.

6.     Ahány ház, annyi szokás

Családregények esetében szó szerint ahány ház, annyi szokás. Ugyancsak kapcsolódva az előző ponthoz, nem csupán azt lehet megtapasztalni, hogy nincsenek tökéletes családok, tökéletes anyák, apák, nagyszülők és gyerekek, hanem az is egy érdekes élmény, hogy a különböző családoknak mennyire sokféle családi szokása lehet, és ezek teljesen rendben vannak. (Kivéve amikor nem, de ez más tészta.) A sokféleség élménye rám általában felszabadítóan hat, legyen szó akár az egyének, akár közösségek sokféleségéről.

7.     Perspektívába helyezés

A másfajta családi működésmódok, minták megismerésével – sőt, a regényben való mély elmerüléssel voltaképp az ezekbe való belehelyezkedéssel – könnyebb lehet a saját családunkra, családi dinamikáinkra, saját magunkra is „távolabbról” rátekinteni, perspektívába helyezni. Az ideiglenes „eltávolodás” számomra gyakran újfajta ötleteket, hozzáállásokat, megoldásokat eredményez, azáltal, hogy egy időre érzelmileg némileg eltávolodom az adott helyzettől, így ha épp arra van szükség, racionálisabban tudok tekinteni a szituációra.

+1:

8.     Változatos, színes felhozatal

Minőségi szépirodalom? Könnyed, humoros lektűr? Többgenerációs nagyregény? Klasszikus irodalom? Kortárs olvasnivaló? Fantasy? Netán egy kis romantika? A családregények széles skáláján gyakorlatilag bármilyen hangulathoz, lelkiállapothoz, várakozáshoz találhatsz ideális olvasnivalót.

Még több családregény

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!