Amennyire vártam ennek a regénynek a megjelenését,
annyira megijedtem az első egynéhány oldalnál. Te jó ég, ez ennyire száraz és politikai jellegű
lesz?! Már majdnem letettem a könyvet, hogy inkább más olvasnivaló után nézzek,
mert épp nem volt ehhez hangulatom, de valami hetedik érzéktől vezérelve végül
úgy döntöttem, hogy még egy fejezetet elolvasok. Ó, és milyen jól tettem! Onnantól
kezdve nagyjából tényleg le sem tudtam tenni, és terjedelméhez képest
irreálisan gyorsan felfaltam.
A cím kissé
csalóka ugyan – én legalábbis arra asszociálnék, hogy az eltűnt elnök után
nyomozunk -, de ez nyilván a marketing része, és semmit a világon nem von le az
értékéből, sőt! Szerintem még izgalmasabb volt így a cselekmény, végig
fenntartja a lélektani feszültséget, miközben apránként bontakoznak ki előttünk
az események.
A fejezetek rövidsége csak hozzájárul ahhoz, hogy
bizony, tényleg ne tudjuk letenni, mert azt mondjuk: á, csak még egy fejezetet,
hisz olyan rövidek...
A könyv a kiberterrorizmus köré épül fel, és nagyon
ügyesen bemutatja, hogy társadalmunk az internetfüggőségnek köszönhetően
mennyire nevetségesen sebezhetővé vált, hogyan hullana darabjaira az életünk,
ha egy egész országban tartósan megszűnne hirtelen az internetelérés. Nem is
gondolnátok, ugye? Szóval a terroristák is felismerik ezt a gyenge pontot, és
az újabb támadás immár nem fizikai értelemben kézzel fogható valamit jelent,
hanem a számítástechnikai rendszert igyekszik tönkretenni – vele együtt pedig
minden egyéb összeomlik. De vajon eljutunk-e ideáig? A regény végig fenntartja
a feszültséget, a gyanútlan olvasó gyakorlatilag az elnökkel együtt izgul:
összedől-e a gondosan felépített civilizációnk, vagy sikerül megakadályozni egy
soha nem látott méretű és típusú terrortámadást? Milyen politikai és morális
kérdésekkel merülnek fel, milyen játszmák zajlanak a háttérben? Mindeközben cselszövésből (már persze nem abban a szappanoperás értelemben) és árulásból sincs hiány.
Clinton és Patterson egy tényleg baromi izgalmas, soha
nem látott koncepciót vázol fel, amely a kezdeti nehézségek után nagggyon beindul. Én speciel
iszonyatosan élveztem a könyvet, gyakorlatilag az utolsó 250 oldalt úgy
daráltam le, hogy hajnalig olvastam, miközben másnap vizsgáztam. Mégsem tudtam
letenni, egyszerűen tudnom kellett.
A történetvezetés zseniális, a karaktereket is sikerült
remekül eltalálni, amitől életszagúvá válik a történet, az elnök pedig egy
kifejezetten szimpatikus, lelkiismeretes szereplője a sztorinak (az mondjuk
elég egyértelmű, hogy nem Trump volt a kiindulási alap), az írói stílus – ami sejtésem
szerint inkább Pattersont dicséri, mintsem a társszerző Bill Clintont, de
persze lehet, hogy valójában az ex-elnök is egy őstehetség - pedig gördülékeny
és élvezetes. Persze, akit egyáltalán nem érdekel a világpolitika, annak nem
biztos, hogy annyira érdekes lesz a könyv, de összességében laikus érdeklődők
számára is több, mint tökéletes választás.
Számomra Az elnök
eltűnt az év egyik legnagyobb meglepetése, méghozzá a lehető legpozitívabb
értelemben. Hálás vagyok az élményért – nektek pedig csak ajánlani tudom.
„Elfog az ismerős érzés, a tudat, hogy egyszerre milyen végtelen és milyen korlátozott a hatalmam ahhoz, hogy segítsek más embereknek. Ezzel a paradoxonnal együtt kell élned. Ha nem megy, ha a képességeidet meghaladó dolgok megszállottjává válsz, nem tudod kihozni a legtöbbet a lehetőségeidből. Állandóan a korlátok visszaszorítására kell koncentrálnod, minden egyes nap megtenni a lehető legtöbbet, a lehető legtöbb emberért. Még a rossz napokon is van valami jó, amit véghez vihetsz.”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése