A blog rendszeres olvasóinak már bizonyára feltűnt, hogy mennyire gyakran nyúlok az önismeret témájához, legyen szó akár kifejezetten önismereti könyvekről, akár az irodalom befogadásának önismerettel kapcsolatos aspektusairól. Ezúttal az előbbi kategóriából hoztam egy – azt gondolom, hiánypótló – kötetet, amelynek egyik legfőbb értéke azt hiszem, pont a befogadhatóságában rejlik.
A kötet szerzői – egyben a Pszichoforyou magazin szerzői –, Herendi Kata pszichológus és Szabó Eszter Judit kommunikációs szakember arra vállalkoztak ugyanis, hogy ezt a távoli, megfoghatatlan valamit, amit sokan ’önismeret’ alatt értenek, közelebb hozzák, közérthetővé tegyék mindenki számára. A mindenki alatt pedig tényleg mindenkit értek: azokat is, akiktől igazán távol áll a pszichológia világa, azokat is, akiktől távol áll a könyvek világa, ééés még azokat is, akiket sem az önismeret, sem az irodalom nem hoz lázba. Illetve: még azokat is, akik pedig kifejezetten érdeklődőek, járatosak akár egyik, akár másik, akár mindkét terület kapcsán.
A KÖTET UGYANIS REMEK „BEVEZETŐ ALAPKÖNYVKÉNT” FUNKCIONÁL: NEM TÚL HOSSZÚ, KÖZÉRTHETŐ, OLVASMÁNYOS, BŐVEN TALÁLUNK BENNE INTERAKTÍV ELEMEKET IS KÉRDÉSEK, GYAKORLATOK, TIPPEK FORMÁJÁBAN, SZERKEZETÉT TEKINTVE SEM IJESZTI EL AZ ÓVATOSAN KÖZELÍTŐ ÉRDEKLŐDŐKET.
Igen széles a merítés is, összesen
húsz rövidebb fejezetben tárgyalja az önismeret kapcsán felmerülő főbb témákat:
- BIZALOM
- DÖNTÉS
- ÉRZELMEK
- FELADÁS
- HALOGATÁS
- HATÁROK
- JÁTSZMÁK
- KAPCSOLATOK
- KUDARC
- MEGBOCSÁTÁS
- ÖNBIZALOM
- ÖNSORSRONTÁS
- ÖNSZERETET
- ŐSZINTESÉG
- PERFEKCIONIZMUS
- PIHENÉS
- RÁGÓDÁS
- SZÉGYEN
- SZENVEDÉS
- VÁLTOZÁS
Ugyanakkor, ami a könyv előnye, ugyanaz a hátránya is: igazán mélyre egyik terület kapcsán sem merészkedik, és túl sok újat nem fog mondani azoknak, akik gyakra(bba)n olvasgatnak a pszichológia témájában, DE fontosnak tartom elmondani, hogy ebben az esetben is hasznosnak gondolom, ugyanis remekül funkcionálhat egyfajta rövid összefoglalóként, ismétlő, tudatosító gyakorlatként, gondolatok tárházaként.
A szerzőpáros gyakran hivatkozik a különböző témák kapcsán az adott terület elismert szakembereire, nagy neveire, legyen szó akár Brené Brown, Viktor E. Frankl, Eric Berne, Philip Zimbardo, Susan Forward, Barabási-Albert László, Orvos-Tóth Noémi, Buda László, Edith Eva Eger, vagy épp Feldmár András gondolatairól.
Ahogy már utaltam rá, a kötet nem nélkülözi az interaktív elemeket, ami véleményem szerint kifejezetten „jól áll” neki, ugyanakkor mégsem válik munkafüzet jellegűvé, inkább a mélyebb megismerést segíti elő, ha épp ahhoz van kedvünk, hogy ne csupán olvassunk az adott témáról, hanem esetleg leüljünk egy papír fölé, hogy átgondoljuk, leírjuk az adott kérdést, és megadjuk rá a magunk válaszát, „megdolgozzuk” magunkban a témát. Ehhez egyébként szerintem érdemes is időnként visszatérni, hiszen egy-egy kérdésre változhat, hogy milyen választ adunk, és érdekes is megfigyelni a válaszainkon keresztül, hogy miként formálódunk.
Nem, ez a könyv sem fogja
megváltani a világot, de hát miért is várnánk ilyesmit egy könyvtől? Ahhoz
viszont szuper eszköz, hogy egyfajta kapaszkodót
adjon ahhoz, hogy merre is induljunk, mi segíthetne abban, hogy visszatalálva
belső gyökereinkhez tisztázzuk azt, hogy mire lenne szükségünk, milyen
iránytű segíthet utunk során – akár szó szerint, akár átvitt értelemben.
„A változás lényegében az az út, ami az ismeretlent ismerőssé teszi.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése