Sorsok, dilemmák, pillanatok | Juhász Gergely - Ütközés

Juhász Gergely – Ütközés

Az Ütközés nem egy thriller. Ennél sokkal nehezebben bekategorizálható a könyv, de semmiképp sem thriller. Mondjuk, hogy dráma? Leginkább talán az. De még inkább egyéni sorsok, visszaemlékezések, és legfőképpen dilemmák egészen érdekes egyvelege. 

Pillanatok - amelyek során a szereplők fejében legalább annyi kérdőjel merül fel, mint az olvasóéban.

Bevallom, nem fűztem túl nagy reményeket a regényhez, amikor megtudtam, hogy az egyébként rádiós műsorvezetőként dolgozó Juhász Gergely úgy döntött, hogy felcsap írónak. Mert sok ilyet láttunk már, amikor „celebek” nem tudnak mit kezdeni jó dolgukban, ezért írnak egy könyvet, amit jól el lehet adni a nevükkel, meg egyébként sem ők írják meg igazából. Szóval tartottam tőle, na. Juhász Gergely azonban akkora pozitív csalódás volt, hogy csak lestem.

Persze, hogy érezni rajta, hogy ez az első könyve, vannak vele kisebb-nagyobb problémák, de ezeken simán túl lehet lépni. Alapvetően azonban egészen eredeti és – ami még fontosabb – kifejezetten szórakoztató, olvasmányos regényt alkotott végül, amelyet egy percig sem volt küzdelem olvasni.

Na de miről is szól a könyv? Nehéz ezt megfogni, alapvetően különböző emberek sorsába pillanthatunk bele egy-egy rövidebb időszakra. Két fő karakterünk a zárkózott Shawn, illetve Lana, a pincérnő. Némileg megismerhetünk továbbá egy lélekben legalább harmincöt, a valóságban azonban csak tizenöt éves lányt, valamint egy bajba került fekete férfit is – utóbbiakat azonban csak felszínesen. A könyv érdekessége, hogy bár valamennyi szereplő teljesen különböző, egymástól mindenféle értelemben távoli életet él, a sors mégis összesodorja őket egy kevéske időre, hogy aztán – amelyet ők nem is sejtenek – komoly hatással legyenek egymás életére, és talán örök nyomot hagyjanak maguk után. (Ez így lehet, hogy elég nyálasan hangzik, elismerem, de igazából nem gondolom, hogy az lenne.)

Az Ütközés egyik erőssége az, hogy valóban egészen eredeti végéről közelíti meg a témát (persze nem mondom, hogy még sose láttam ilyet, de azért mutat újat), és a konkrét, fizikai cselekmény helyett a mögöttes tartalomra, és egyfajta filozofálgatásra koncentrál. A beszélgetésekre, a motivációkra, a titkokra, a múlt sebeire. Bemutatja, hogy sokszor a legváratlanabb helyekről kapunk segítséget, és bizony olykor egy idegen egyetlen elejtett mondata vezethet ahhoz, hogy - kis túlzással - megfejtsük életünk értelmét, de legalábbis nagy-nagy következtetéseket vonjunk le.

A könyv tehát jó – de azért közel sem hibátlan. Kétségtelenül egy erős bemutatkozó regényt kaptunk Juhász Gergelytől, de még azért van itt min csiszolgatni, az azonban nem kérdés számomra, hogy van a pasiban potenciál íróként is. Nekem kifejezetten szimpatikus, hogy úgy akart újat mutatni, hogy nem lett erőltetett, nem egy sablon történetet kaptunk. Az is tetszett, hogy igyekezett belecsempészni magából is történetbe azáltal, hogy gyakran visszatérő momentum benne a zene. Ezek mellett azonban elvesz a történet „életszagúságából” azzal, hogy a karakterek kommunikációja számomra túlságosan színpadiasra, művire sikeredett - például azáltal, hogy gyakorlatilag minden egyes mondat végére odafűzték egymás nevét. („Kérsz egy kávét, Shawn? Ne csináld ezt, Lana. Mire gondolsz, Logan?)  Nem viccelek, szinte minden egyes mondat végén.  Az sem kifejezetten szerencsés húzás, hogy ugyanazt az e-mailt kétszer is beleszúrták a regénybe, illetve egy bizonyos történetet háromszor mesélnek el benne. Bőven elég lett volna letudni annyival, hogy „és akkor elmesélte azt a bizonyos történetet Phil feleségéről és az ajándékról”. Ezek persze csak apróságok, de az ilyen apróságok is megragadnak az emberben, és zavaróvá tudnak válni.

ütköztek a könyvvel

Nekem egy komolyabb gondom volt a történettel. Shawn és Lana történetét sikerült egész szépen kibontatni, bár azért némi hiányérzet maradt bennem. A másik két főbb karakterről viszont nagyon keveset tudunk meg ahhoz képest, hogy elvileg központibb szerepet kaptak a könyvben, és sok-sok érdekes elejtett utalás volt róluk. Én csak vártam és vártam, hogy mikor bontja ki nekünk Juhász Gergely az ő kis történetüket, de erre sajnos várhattam. Ezzel kapcsolatban azt érzem, hogy „sokat akart a szarka, de nem bírta a farka” tipikus esete. Kedves Gergely, egy tanácsom lenne: a kevesebb néha több.

A hibáival együtt azonban élveztem a történetet, Juhász Gergely egy igen pozitív meglepetést okozott, úgyhogy én kíváncsian várom, hogy hogyan tovább.

„…emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra.”

motiváló 4/5