Modernkori rabszolgaság | Ben H. Winters - Földalatti Légitársaság

Ben. H. Winters – Földalatti Légitársaság

[Underground Airlines]

Az már egyszer teljesen biztos, hogy a Földalatti Légitársaság egy egészen egyedi, és meglehetősen felkavaró koncepcióval foglalkozik, ami már önmagában felkelti az ember figyelmét – hát még ha maga a sztori is remekül van megírva.

Na de milyen koncepcióról is beszélek? 

Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a polgárháborúra sosem került sor, így pedig az USA négy államában (a hangzatos nevű Kemény Négyekben) mindmáig legális a rabszolgatartás – ezzel pedig sokan előszeretettel élnek is.

Szerintem már ez is rém izgalmas felvetés, de Winters csavart még egyet a dolgokon azáltal, hogy beépített a sztoriba egy kettős ügynököt, akiről néha mi sem tudjuk eldönteni, hogy voltaképp kinek az oldalán is áll.

Adott tehát egy fekete férfi – nevezzük Victornak, bár valójában nem így hívják -, aki maga is rabszolgasorból menekült meg sok-sok évvel ezelőtt. Na most képzeljük el, hogy ez a fekete férfi azért dolgozik most, hogy a hozzá hasonló szerencsétlen sorsú feketéket, akiknek sikerült elmenekülniük a rabszolgaságból – nos őket visszajuttassa oda. De hát miért tesz ilyet? Gondolom nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, hogy nem ok nélkül. A történet során szépen apránként bepillantást nyerhetünk a férfi múltjába is, hogy összeillesszük a történet darabkáit, és eljussunk a jelenig, azaz odáig, hogy ez a sokat szenvedett ex-rabszolga miért dolgozik minden erejével azon, hogy saját sorstársainak ne adja meg a menekülés lehetőségét.

A cselekmény hátterében két fő szervezet áll, ezek között lavírozik a mi Victorunk. Egyrészről ott van a Marsall Szolgálat, akiknek az a dolguk, hogy a szökött egyéneket (MKSZ-eket, azaz munkára kötelezett személyeket, azaz rabszolgákat) elfogják, és visszavigyék a tulajdonosukhoz. Valamint létezik egy titkos szervezet, amelyről senki sem tud túl sokat valójában, mindenesetre ők a rabszolga-felszabadítást tűzték ki céljuknak. Ez a Földalatti Légitársaság.

egyébként nekem baromira tetszik a magyar kiadás is, de ezt a külföldi borítót is imádom

Sokféleképp lehetett volna a történethez nyúlni, Winters pedig mindezt úgy oldotta meg, hogy a jelenség morális-erkölcsi oldalából is csepegtet azért az olvasónak (nem is annyira keveset), de a sztori mégis inkább magára az akcióra, a cselekményekre épül. Mozgalmas, pörgős, nem kifejezetten drámai, így tehát azt gondolom, sikerült megtalálni egyfajta ideális egyensúlyt. Bár bevallom, én szívesen olvastam volna többet az egésznek a hátteréről, de ezzel együtt ez így nagyon korrekt, kerek, egész történet volt.

„Ez a baj azzal, ha az ember az ördögnek melózik. Néha bizony megesik, hogy megelégedéssel tölti el a munkája. Rohadt nagy megelégedéssel.”

erős 4/5