2018/02/12

#metoo ✦ Jennie Melamed - Lányok csöndje


Jennie Melamed – Lányok csöndje
[Gather the Daughters]

Ha a tavalyi évet egy könyvhöz kéne hasonlítanom, a Lányok csöndje joggal pályázhatna a címre. 2017 ugyanis kétségtelenül a #metoo mozgalom éve volt, ami legalább annyira megosztó jelenség, mint amennyire megosztó Melamed könyvének témája.

Természetesen nekem is megvan a határozott véleményem, amit most nem fogok részletesen boncolgatni, ugyanis a) kisregényt írhatnék a témáról, valamint b) nem szeretnék túlzottan politizálós hangot megütni, de azt azért elmondom, hogy mikor meghallottam a Magyar PR Szövetség elnökének (aki maga is nő) álláspontját a témában, miszerint, idézem „csak azt zaklatják, aki gyenge és/vagy prostiként öltözik”, valamint „aki már letett valamit az asztalra, az megteheti ezt”, akkor azért erőteljes hányinger fogott el, valamint egy késztetés, hogy péklapáttal csapjam le. (Passzív-agresszív kontent vége.)


A Lányok csöndje egy végtelenül abberált (tényleg!) világot mutat be – rendkívül ízléses formában. Egy ilyen téma esetében könnyen átfordulhat az egész öncélúságba, de itt szó sincs ilyesmiről. Az igazán beteg dolgokról nem esik konkrétan szó, csak utalások, így végül is magunkban úgy könyvelhetjük el a dolgot, ahogy gondoljuk.

Na de kicsit konkrétabban: egy disztópiáról beszélünk, amely egy elszeparált szigeten élő közösség életét mutatja be. A szigetet az Ősök (akik egyfajta isteneket jelentenek) alapították elmenekülvén az Óföldről néhány generációval ezelőtt, és ahol egy rendkívül torz családmodell alakult ki, amelyben az Atyák a mindenhatók (különösen a vándorok, akik a vezető szerepet töltik be), és akiknek a lányaik nem csupán a lányaik, hanem feleség funkciót is betöltenek a valódi feleségek mellett. Egészen fiatal lányokról beszélünk, akik úgy nevelkedtek, hogy ez a normális – hiába érzik a zsigereikben, hogy ez így nem oké -, és akik egészen addig az Atyjuk „tulajdonát” képezik, amíg el nem jön számukra a termékenység nyara, amikor is arra kényszerítik őket, hogy egyetlen nyár leforgása alatt (ami mellesleg leginkább egy orgiára hasonlít) találjanak maguknak férjet – a náluk idősebb férfiak táborából. Innentől kezdve pedig a férjük tulajdonává válnak, és gyakorlatilag onnantól, hogy gyereket szülnek, elértéktelenednek. Amitől pedig mindegyik lány retteg: csak nehogy lányt szüljenek.


A könyv nagyon súlyos témát boncolgat és a cselekmény sem finomkodik. Négy különböző lány szemszögéből ismerhetjük meg a szigetlakók életét: az elnyomott Caitlin, a várandós leányanya Amanda, a lázadó Janey, valamint a kiváltságos helyzetű Vanessa nézőpontjából, ami segít, hogy egészen átfogó képet kapjunk – és még jobban megérintsenek, valamint felháborítsanak a történtek.

A regény egyébként rendkívül olvasmányos módon van megírva, csak úgy faltam a sorokat, és egy hardcore vizsgaidőszak mellett is igen hamar ledaráltam, ugyanis valóban letehetetlen. Kissé zavart ugyan, hogy elég sok helyesírási hibával és elütéssel találkoztam, még egy átolvasás nagyon ráfért volna, de ezen most nem akadok le.

Szóval engem Melamed könyve teljesen beszippantott, és a befejezése után még napokig kísértett… Ajánlós. Erősen. De készüljetek fel rá.

„- Az a sok könyv. Miért olvasod őket? Ezek sem jelentenek semmit, mégis csinálod.

- Mit kellene tennem? – kérdi Vanessa kétségbeesetten. – Csak takarítsam a házat, járjak iskolába, nézzem a nőket, ahogy gyerekeket szülnek, vég nélkül hallgassam Saul lelkészt és várjak… hogy megváltozzon a testem?

- Mindenki ezt teszi – feleli Janey.

- De te nem.

- Azok a könyvek nem fogják megváltoztatni azt, ami veled fog történni.

-A könyvek… ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.”

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése