Hogy gondoltam-e volna, hogy Sara Collins regénye legalább annyira
lenyűgöző, mint a csodás borítója? Nos, csak remélni mertem. Most már azonban
bizton állíthatom: a Frannie Langton vallomásai egy líraian szép, mélységében
megindító irodalmi gyöngyszem, amely magába szippantja az olvasót, és nem
ereszti egykönnyen.
Amikor hajnali 1 óra magasságában felébredtem (éljenek a minőségi alvások), azt terveztem, hogy olvasok 2-3-nagyonmaximum
4 fejezetet a regényből. Ebből egyenesen következik, hogy a következő, amire
feleszméltem, az volt, hogy fél 5 van, és nyakig vagyok Frannie Langton, a
mulatt cselédlány történetében, aki kettős gyilkosság miatt áll a bíróság előtt.
Amelynek elkövetésére egyáltalán nem emlékszik.
A regényben visszautazunk az időben: minden értelemben, merthogy az 1800-as
évek első felében járunk, emellett pedig Frannie Langton emlékeiben is ugrunk
egyet, egészen a kezdetekig, egy jamaicai ültetvényig, hogy végül eljussunk
oda, hogy vádlottként az ismeretlennel néz szembe. A tét pedig az élete.
Csodaszép könyv és cicarészletek. |
Ha csupán a történetet nézzük, ez lehetne akár krimi is. Voltaképp van is
benne némi krimi beütés, de elképesztően diszkréten és szofisztikáltan.
EZ AZONBAN EGY KŐKEMÉNY, MÉGIS HIHETETLENÜL TÖRÉKENY LÉLEKTANI REGÉNY, IGAZI MÉLYSÉGEKKEL ÉS EMBERI GYARLÓSÁGOKKAL. FÁJÓ ÉS MÉGIS ANNYIRA SZÉP.
A könyv valóban az, amit a címe is mond: vallomások – olvasmányos regénnyé
formálva. Egy nem akármilyen élet, egy letaglózó, mégis felemelő női sors áll a
középpontban, amelyet számtalan morális dilemma keretez: a női jogoktól
elkezdve, a depresszión, szabadságon, szerelmen és szereteten át, egészen a
rasszok tudományos megítélésig. Az egészet pedig finoman átjárja a könyvek
szeretete – hősnőnk ugyanis olyan csodálatosan pontos gondolatokat fogalmaz meg
helyenként az irodalom kapcsán, hogy abba minden könyvmoly garantáltan
beleborzong.
Több remek könyv is eszembe jutott a regény kapcsán, amelyek különböző okok
miatt, hangulatukban, stílusukban némileg emlékeztetnek a Frannie Langton
vallomásaira, azzal együtt, hogy ez mégis egy egyedülálló történet.
Mindenesetre, akinek tetszett az Ahol a folyami rákok énekelnek, A Babaház úrnője, a Múzsa, az Egy amerikai házasság, A föld alatti vasút, esetleg a
Bíborszín, az véleményem szerint Frannie Langtonban sem fog csalódni. Sőt.
Szívből ajánlom a könyvet. Nálam biztosan ott lesz az év kedvenc
olvasmányai között.
„Vannak dolgok, amiket nem lehet leírni. Azt a szörnyű magányosságot. Mint a halálban, mint a szerelemben.”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése