2017/10/26

Rafinált, lendületes, kegyetlen ✦ Jo Nesbø - Hóember

Jo Nesbø – Hóember
[Snømannen]

Tudom, hogy közel sem ez a lényeg, de én most akkor is azzal kezdem, hogy mennyire csodaszép már a Hóember új díszkiadása! Instant szerelem. Nekem speciel sokkal jobban bejön ez az irány, mint a hagyományos piros-fehér-fekete borítós skandináv krimi vonal, azzal együtt, hogy a belbecs nyilván ugyanaz.

Túllépve a külsőségeken: a regény meglehetősen brutálisra sikeredett, viszont ez a fajta kegyetlenség mégsem öncélú. Nesbø-re jellemző módon iszonyat fordulatos és végtelenül komplex a cselekmény, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes a pasi átlátni ezeket a többszörösen összetett szálakat, a rengeteg szereplőt, a kidolgozott pszichés hátteret, és végezetül úgy összeterelni a különböző irányokat, hogy aztán kerek egész legyen belőlük, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy aztamindenségit!
Zseniális, na.


A Hóember talán az egyik leggyomorforgatóbb és keményebb Nesbø-könyv, amihez eddig volt szerencsém, ugyanakkor az egyik legremekebb is. Pillanatok alatt magába szippantott, imádtam minden során, és alig vártam, hogy olvashassam – akár csak 5 percre is. Jól mutatja a nagyszerűségét az, hogy még a kombinón is képes voltam elővenni, pedig ott valami rejtélyes okból kifolyólag mindig rosszul leszek, ha megkísérelek olvasni. De nem érdekelt, még így is megérte.

Maga a sztori egy sorozatgyilkos köré épül, aki mindig egy hóembert hagy a gyilkosságai helyszínén, így – roppant kreatív módon - hamar ráragad a Hóember elnevezés. Ez így egyszerűnek tűnik, mint a faék, Nesbø azonban olyanokat csavar az alapsztorin, hogy a gyanútlan olvasónak garantáltan leesik az álla. Remek gondolat, hogy a gyilkossági szálon túl mindig bepillantást nyerünk a központi figura, Harry Hole magánéletébe, aki a gyilkossági ügyekkel párhuzamosan kénytelen megküzdeni a maga démonaival is – sőt, a kettő gyakran erősen összekapcsolódik. Erre utaltam már korábban is, de most is tartom magam ahhoz a véleményemhez, hogy annyi minden történik a könyvben, hogy abból akár 2-3 regényt is simán lehetne írni, viszont ez mégsem sok egyben – ettől lesz annyira komplex és annyira szerethető.


Számomra még az sem von le a könyv értékéből, hogy – rám nem jellemző módon – idő előtt ráéreztem a gyilkos kilétére, de utólag azt is belátom, hogy Nesbø elég sok jelet hint el nekünk a történet folyamán, amelyekből összeáll a kép – legalábbis a gyilkos kiléte. A motivációját viszont én szerintem az életben nem találnánk ki, ettől is lesz annyira zseniális, amikor erről is lehull a lepel. Földhöz vág, de mégis azt érezzük, hogy igen, ez így hihető, hiteles, passzol – mégis baromi nagyot üt.

Egyébként már azt hiszem, mondhatjuk, hogy gyakorlott Nesbø-olvasó vagyok: ez a nyolcadik olvasmányom tőle, maga a Hóember pedig a Harry Hole-sorozat 7. része. Mindenképp azt mondanám, hogy érdemes elolvasni a korábbi köteteket is, hiszen sokkal teljesebb képet kapunk, de aki esetleg ezt kihagyná, annak sem kell kétségbe esnie, a Hóember ugyanis (ahogy a sorozat többi része is) az előzmények elolvasása nélkül is élvezhető és érthető. 

Száz szónak is egy a vége: (ha még nem tettétek volna) olvassatok Nesbø-t, mert elképesztő, hogy mi minden zajlik a pasi fejében. Meg a könyveiben.

Semmi nem tűnik el, legfeljebb máshol van.

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése