Borítómámor #1

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egy könyv értékéhez nagyban hozzá tud tenni, hogy mennyire sikerül eltalálni a borítóját - legyen szó akár új, akár régi kiadásról. A hangsúly azon van: átjön-e a hangulat? Ez a hangulat pedig lehet akár barokkosan túldíszített (persze ízlésesen tálalva), egészen minimalista, esetleg kifejezetten meghökkentő, vagy éppen bizarrsága miatt különleges - ezt már könyve válogatja. A lényeg az, hogy valamiért megfogja az embert.

Szerencsére a hazai megjelenések esetében is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a borítók, ami egy tök jó irány, külföldön azonban ezt már igen magas szinten űzik, én pedig nem győzöm csodálni ezeket a gyakran már-már külön műalkotásnak is beillő szépséges kiadásokat. 

Ezekből a remekül eltalált borítókból készültem most egy válogatással - én ugyanis szeretem az ilyesmit, gondoltam talán mások is szívesen nézegetnék.

Egyébként most a poszt szerkesztése közben fogalmazódott meg bennem, hogy ebből lehet, hogy egy komplett bejegyezéssorozat lesz, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy már-már beteges a borítófanatizmusom, úgyhogy ahelyett, hogy egyben rátok zuttyintanám az egészet, inkább részletekben adagolom.

Na de nézzük is az első adagnyi csodaszép könyvborítót!