Önfejlesszünk okosan ✦ Ryan Holiday - Az ego az ellenség

Ryan Holiday – Az ego az ellenség

[Ego is the Enemy]

Őszinte leszek: magamtól lehet, hogy sose vettem volna a kezembe Ryan Holiday könyvét, mert valahogy azt gondoltam, nem nekem szól ez a könyv. Aztán a kiadó jóvoltából mégiscsak hozzám került, én pedig úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. 

És milyen jól tettem! Rájöttem ugyanis, hogy dehogynem, nagyon is szükségem volt erre a könyvre – és a lehető legjobbkor érkezett hozzám.

Egyébként alapvetően nem vagyok az önfejlesztő jellegű könyvek nagy rajongója, de néha egy-egy darab igencsak meg tud fogni, és valahogy így voltam Ryan Holiday könyvével is mire a végére értem.
A könyv ugyanis olyan alapvető, de mégis meglepő igazságokra világított rá, amelyeket - bár ott voltak a szemem előtt - eddig valahogy mégsem láttam meg.

Bár nem minden részével értek egyet a könyvnek, és valóban kissé cinikusan is álltam hozzá, onnantól kezdve, hogy hajlandó voltam nyitott szemmel tekinteni a témára, rá kellett jönnöm, hogy bizony sok mindenben hibás a hozzáállásom, és már azt is látom, hogy ez miből fakad és mit lehet tenni. Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy onnantól kezdve, hogy felismertük a problémát, már megy minden, mint a karikacsapás, jön Ryan Holiday, és máris kiábrándít minket: ez ugyanis kőkemény és folyamatos munkát igényel.

Egyébként számomra igen tetszetősen van felépítve a könyv szerkezete, három fő részben taglalja az ego főbb megjelenési formáit: ilyen a vágyakozás, a siker, végül pedig a kudarc. Ez elsőre furcsának tűnik? Meglehet, de higgyétek el, értelmet nyer.
Az ego ugyanis alapvetően ezeken a területeken üti fel a fejét: elsőként vágyakozunk valami után, ami lehet bármilyen cél, ennek során pedig könnyen elszaladhat velünk a ló, ha az ego túlteng bennünk – és fontos megjegyezni itt, hogy ezt el kell határolni az ambíciótól, ugyanis a kettőt könnyű összekeverni ebben a stádiumban, és ez például gyakori buktató. Ha a vágyakozásunk aztán testet ölt, és elkönyvelhetünk valamiféle sikert, akkor ismét jön az ego, és előtérbe akar kerülni, a siker ugyanis ideális táptalajt jelent számára. A sikert azonban nem elégséges elérni – azt fenn is kell tartani, különben elkerülhetetlen a harmadik pont: a kudarc. A kudarc, ami egyébként körülményektől függetlenül is minden bizonnyal fel fogja ütni a fejét utunk során, a kérdés azonban az, hogy hogyan kezeljük. Megadjuk magunkat neki? Önsajnálatba süppedünk? Vagy elfogadjuk, hogy ez az élet része, és túllépve az egónkon, hajlandóak vagyunk tenni is, hogy kikecmeregjünk a szarból – legyen az bármekkora is?

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy ugyan a könyv nem kifejezetten karrier szempontból tárgyalja az egoizmus témakörét, hanem az élet minden területére vonatkozóan, én azért mégis azt éreztem, hogy elsődlegesen az egoizmus üzleti életben való megjelenéséből indul ki, ami nem probléma – sőt, nekem speciel most olyan jól jött, mint éhezőnek egy falat kenyér -, de érdemes ezzel számolni. Viszont! Nehogy eltántorítson ez bárkit is, ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy nagy biznisz(vu)mennek kell ahhoz lennünk, hogy értelmet nyerjen a könyv, sőt! Valójában életünk azon területére vetíthetjük ki Holiday tanácsait, amelyikre csak szeretnénk, mindazonáltal a könyvben hozott számtalan ismert vagy kevésbé ismert, sikeres vagy épp megbukott ember példája alapvetően karrierszempontból magyarázza az ego kérdését.

A könyv amúgy nem csak tartalmi szempontból igényes, hanem kívül is profin van kivitelezve, igazi táskába dobós darab, amelyet öröm kézbe venni, nagyon kis kompakt. Szívből ajánlom bárkinek az elolvasását, mert azt gondolom, hogy mindannyiunk számára tartalmaz olyan tanácsokat és példákat, amelyek lökést jelenthetnek egy-egy szituációban. Egyetérteni nem kell minden egyes pontjával, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk egy adott dologhoz, és ez tök jó, így színes a világ - mindazonáltal Holiday könyve egy dolgot vitathatatlanul elér: azt, hogy picit elgondolkozzunk olyan témákról és/vagy olyan módon, amelyet eddig még talán nem tettünk meg, pedig nagy szükségünk lett volna rá.

„Valójában számos jelentős változás az életben olyan pillanatokból születik, melyekben szinte teljesen megsemmisülünk, amikor minden hamisnak bizonyul, amit addig a világról gondoltunk. Nevezhetjük ezeket „Harcosok klubja”-pillanatoknak. Időnként mi magunk idézzük elő őket, időnként mások, de bármi legyen is az ok, azoknak a változásoknak a katalizátorai lehetnek, melyeket mi magunk bénultságunkban képtelenek lettünk volna végrehajtani.”

4.5/5