Van valami az első szerelemben, nem? ✦ Sarah Winman - Bádogember

Bevallom, sok mindenre számítottam a Bádogembertől, de arra nem, amit végül kaptam. Nagyon nehéz szavakkal kifejezni, hogy mi mindent adott a regény - mindenesetre túlcsorduló érzelmeket, fájdalmat, és gyönyörűséget biztosan.

És azt hiszem, az a legjobb, hogyha én sem árulok el túl sokat a történetről, mert így lesz igazán hatásos és mellbevágó. A könyv az élet törékenységéről szól, arról, hogy mennyi kárt okozhat, hogyha a látszatnak élünk, ha társadalmi normákba akarjuk belekényszeríteni magunkat. Arról, hogy érzelmeinket elnyomva az egész életünket egyfajta börtönben töltjük, arról, hogy mennyi nehézséggel jár a barátság és a szerelem, de ugyanakkor arról is, hogy bár önmagunk és érzéseink felfedése biztosan fájdalommal jár ugyan, mégis ez a fájdalom az élet természetes velejárója, amelyet elnyomhatunk ugyan, de azzal visszafordíthatatlan károkat okozunk. Arról, hogy mennyire különbözőek lehetnek az emberi kapcsolatok, és arról, hogy mindez mennyire szép és kegyetlen lehet egyszerre.

Nagyon titokzatosan fogalmazok, de úgy érzem, ez illik a könyvhöz. Ugyanis a történetet is belengi egyfajta titokzatosság, a ki nem mondott gondolatok árnyéka, az elnyomott érzések frusztrációja, a be nem teljesített késztetések keserűsége. Ellis, Michael, Annie – három különböző karakter, három különböző, de mégis hasonló vágy, akiknek tragikus sorsa úgy fonódik össze, ahogy azt valójában talán ők maguk sem igazán értik, inkább csak zsigerileg érzik.

Keserédes. Ez talán az a szó, amely leginkább jellemzi számomra magát a történetet, és azt az érzést is, ami bennem megjelent az olvasása során. Fantasztikus könyv, aminek az elolvasása után valóban többnek érzem magamat.

Üljetek le, olvassátok el, fogadjátok be, aztán elmélkedjetek az életen, azon az egyszerre csodálatos és rémisztő dolgon, ami értelmet ad a mindennapoknak.

„Eltöprengek, milyen lehet egy megszakadó szív hangja. És arra gondolok, talán halk, észrevehetetlenül halk, egyáltalán nem drámai. Mint amikor egy kimerült fecske szelíden a földre zuhan.”

4.5/5