Hozd közelebb a természetet ✦ Mijazaki Josifumi - Sinrin-joku

Mindig is szerettem a természetet, de újabban úgy tűnik, tényleg kezdek besokallni a tipikusan városi életformából (vagy csak öregszem?), ennek következtében folyamatosan vágyakozom a természetbe, és egyre több növénnyel veszem körül magam. Így hát hatalmas lelkesedéssel vetettem rá magam az erdőfürdő témakörével foglalkozó Sinrin-jokura, amelynek az olvasása is felért egy kisebbfajta terápiás élménnyel.

Ez leginkább annak köszönhető, hogy rendkívül igényesen van kivitelezve a könyv, tényleg öröm kézbe venni és belelapozgatni, szebbnél szebb fotókat és grafikákat találunk benne, miközben a természet pozitív hatásairól olvashatunk, amely tagadhatatlanul egy igen relaxáló élményt jelent. Megtudhatjuk, hogy az erdőben eltöltött idő hatására javul például az immunrendszerünk, remek hatással van az idegrendszerre, valamint számos további pozitív élettani hatást is felfedeztek.

jött velem kirándulni is

A sinrin-joku japán kifejezés tehát erdőfürdőzést jelent, amely egyfajta stresszűző, relaxációs programot takar, és számtalan erdőterápiás módszert foglal magában. A könyv főként ezeket a terápiás módszereket érinti felületesen; megismerhetjük, hogy Japánban - ahol komplett terápiás útvonalakat is kijelöltek - milyen lehetőségeket lehet igénybe venni, ha valaki kicsit elvonulna a természet lágy ölére egy kis terápiás feltöltődésre, de olyan mélységekbe azért nem megy bele, hogy a módszereket mi is kellően kamatoztathassuk. Ötleteket persze ad, de igazából semmi olyat, amit mi magunk ne tudnánk kilogikázni némi gondolkodás után, avagy kiguglizni másfél perc alatt.

A könyv fő erősségét tehát nem a tényleges tartalom jelenti, hanem a csodálatos kivitelezése, illetve maga az az elmélyülés, amelyben részünk lehet, ha egy csésze tea mellett – és lehetőleg zöld környezetben – elkezdjük lapozgatni.

Hat fejezetet találunk a könyvben, amelyek bemutatják a természetterápiát általánosságban, Japán kapcsolatát a természettel, a sinrin-joku gyakorlatát, az erdőterápia tudományos hátterét és a kutatások lehetséges jövőjét, valamint tippeket is kapunk ahhoz, hogy hogyan hozzuk közelebb az erdőt az otthonunkhoz.

Összességében tehát a téma és a kivitelezés csillagos ötös, a tényleges tartalom azonban számomra kissé semmitmondó, inkább egyfajta tanulmány, vagy akár terápiás eszköz sok-sok statisztikával, ami ilyen formában mondjuk egy remek szakdolgozat lehetne, de a laikus érdeklődő számára olyan túl sok izgalmat önmagában nem nyújt. Ki kell emelnem azonban, hogy ezzel együtt én mégis kifejezetten élveztem az olvasását, nagyon jól esett elmélyedni benne, meglehetősen meditatív élményt jelentett, és most is örömmel tölt el, ha csak rápillantok a könyvespolcomon.

„A fák költemények, amelyeket a föld az égnek ír.”

 4/5