Istók Anna furcsa címet kapott könyve – ami egyébként
olvasás közben értelmet nyer, és rájövünk, hogy igen frappáns választás - egészen
mást adott, mint amit vártam. Jó értelemben. Az Éhes felhő a napot egy kissé búskomor atmoszférájú, különleges,
már-már gasztroregénybe hajló lélektani utazás.
A könyv annak ellenére, hogy – bár jobbnál jobb
ételekkel van megfűszerezve (haha)
– határozottan nem egy könnyed hangulatú limonádé, mégis meglepően olvastatja
magát, valahogy nem érezzük erőltetettnek, inkább csak olyan életszagúnak. Az pedig, mint tudjuk, nem
csupa móka és kacagás.
Főszereplőnk a huszonéves Nóra, aki egy családi
tragédia után ahelyett, hogy megbirkózna érzelmeivel inkább egészen Londonig
menekül, ahol a magyarok jelentős részéhez hasonlóan felszolgálásból él, ám
váratlanul úgy alakul, hogy haza kell térnie. A hazatérés pedig
elkerülhetetlenül szembesülést is jelent, a lány felismeri, hogy nem menekülhet
tovább, nem kerülgetheti tovább a múltat, ideje szembenéznie mindazzal, amit
évekig próbált elnyomni magában. Elindul tehát ezen a nehéz úton, amely során
pedig szép lassan felismeri azt is, hogy a főzés igazi gyógyír a lelkének,
sorra kísérletezgeti ki az ínycsiklandó fogásokat – amellyel az írónő azt is
eléri, hogy muszáj valami nasit
tartanunk kézközelben -, ezzel együtt pedig a sebei is elkezdenek begyógyulni.
A történet egyébként szerintem meglehetősen
kiszámítható, ugyanakkor mégsem azért olvassa az ember, mert nagy
meglepetéseket vár tőle. Kicsit olyan ez, mint az amerikai romkomok nagy része:
pontosan tudjuk, hogy mi lesz a vége, de mégis jól esik nézni. Istók Anna
könyvét pedig – ha ráérzünk a hangulatára – egész jól esik olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése