A könyv, mint terápia - avagy az olvasmányok gyógyító hatása

Talán a legkedvesebb témám és az utóbbi időszakban leginkább foglalkoztató, központi kérdés az életemben, hogy milyen elképesztő gyógyító-fejlesztő folyamatot jelenthetnek a könyvek. Mindenféle költői túlzás nélkül. Nem csak a pszichológiai jellegű, önsegítő, önfejlesztő írások, nem csupán a szűk értelemben vett irodalom, hanem maguk a könyvek. Bármilyen könyv, ami valamiért megszólítja az ember lelkét.

A könyv: önismereti utazás

Elképesztően sokat köszönhetek a könyveknek, kétségtelenül az irodalom indított el az önismereti utamon, és rengeteg élethelyzetben nyújtott és nyújt mindennap segítséget. És nem, közel sem csak a szépirodalom vagy az önismereti kötetek, nem csak az olyan könyvek, amelyeket büszkén csapunk elő a metrón, hogy nézzéték, milyen művelt vagyok, hogy ezt olvasom, hanem azok is, amelyek tényleg „halálkönnyedek”, és az egyetlen – ám semmiképp sem lebecsülendő – dolog, amit tesznek, az, hogy ideiglenesen egyfajta otthonos biztonságot jelentenek, mint egy puha takaró, amibe beleburkolózhatok, ha hirtelen minden túl sok körülöttem, bennem.

„Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek” - mondja Ygnacio Casalduero márki Márquez: A szerelemről és más démonokról című regényében. Egyetlen rövidke megjegyzés csupán, mégis rengeteg átgondolnivalót ad(hat) az embernek: én vajon nem félek tényleg élni, vagy csupán passzívan létezem a világban? Egyáltalán mit jelent számomra élni, mikor vagyok hiteles, önazonos? Ha valami visszatart attól, hogy szabadon éljek, mi lehet az, és hogyan tudom kezelni?

EGY KÖNYV UGYANIS JELENTHET KAPASZKODÓT, MOTIVÁCIÓT, INSPIRÁCIÓT, FÉNYT, AMELY MEGVILÁGÍTJA AZ UTAT, A BÉKESSÉG EGY APRÓCSKA SZIGETÉT. RÁMUTATHAT AZOKRA A KÉRDÉSEKRE, AMELYEKET FEL KELL TENNÜNK MAGUNKNAK, PERSPEKTÍVÁT NYÚJTHAT, SEGÍTHET FELISMERNI BIZONYOS FOLYAMATOKAT AZ ÉLETÜNKBEN, AMIKET VALAMIÉRT NEM LÁTTUNK MEG, TÁMOGATHAT, ÉS MINDEN ÉLETHELYZETBEN HŰ TÁRSUNK LEHET, BÁRMIRE IS LEGYEN ÉPP SZÜKSÉGÜNK.

Mindezek során pedig, mintegy észrevétlenül is fejleszt. Az ember ül, és egyszer csak ráébred arra, hogy basszus, mekkora utat tettem már meg, mennyi mindent tanultam magamról, a kapcsolataimról, a világhoz fűződő viszonyomról, arról, hogy mi a fontos számomra, mit jelent(ene) önazonosan élnem. Ez óriási ajándék.

A Miért érdemes életben maradni? egyszerre érzékenyít és átölel; kézen fog, és a füledbe súgja, hogy nem vagy egyedül; hogy az élet nem attól szép, mert könnyű; hogy rendben van, ha nem vagy rendben, holott ’elvileg’ rendben kéne lenned. Sok mindent adhat a könyv, ha nyitottak vagyunk rá.

(A könyvről >>itt<< írtam részletesebben.)

Megtalálni a megfelelő „társat”

Mindig fellelkesít, ha valaki a bizalmába fogad azáltal, hogy megkérdezi: tudnék-e segíteni neki olvasmányt választani. Ezt persze senki helyett nem tudom megtenni, mindössze kapaszkodót nyújthatok (ám azt nagyon szívesen), ugyanis hiszem, hogy a könyvek terápiás hatása abban is rejlik, hogy a lehetőségekhez képest elcsendesítjük az elménket, és igyekszünk meghallani a belső hangot, amely tudja, hogy mire lenne akkor épp szükségünk. Persze, lévén hatalmas, és egyre növekvő az irodalmi kínálat, ehhez jól jöhet a segítség, ugyanakkor nem a könyves blogger, a könyvét reklámozó szerző, egy jó szándékú rokon, vagy egy marketingkampány fogja tudni, hogy nekem, mint egyénnek az adott pillanatban épp mi szólítja meg a lelkem. Persze, lehet, hogy valaki más éppen ráérez, lehet, hogy valaki épp olyat ajánl, ami mintha csak rám várt volna, de ehhez hajlandónak kell lennem arra is, hogy meghalljam azt, hogy én mit akarok, vajon rezonál-e az adott könyv az aktuális lelki állapotommal, hangulatommal. Ezt a munkát pedig senki nem végzi, nem végezheti el helyettem, muszáj nekem is beletenni magam.

Részlet a Book That Takes Its Time címet viselő, interaktív, játékos és kreatív, mindfulness központú önismereti-önfejlesztő kiadványból.

(A könyvről >>itt<< írtam részletesebben.)

Ugyan úgy tűnhet, hogy némileg „könyves blogger-minőségem” ellen beszélek, hiszen én itt nagyrészt könyveket ajánlok, most meg voltaképp azt mondom, hogy ne kizárólag mások véleményére építve válasszunk olvasmányt. Ugyanakkor mégsem gondolom azt, hogy ez ellentmondás lenne. Legalábbis nagyon törekszem arra, hogy minden olvasmányomról úgy írjak, hogy az idetévedt olvasó le tudja szűrni - legalább részben -, hogy számára mit adna, adna-e egyáltalán bármit az adott könyv, illetve segítséget nyújthassak abban, hogy rátaláljon egy-egy olyan olvasnivalóra, amely megszólítja az adott pillanatban. Úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy egy könyv hogyan talál az emberre: valaki ajánlotta, minden második villamosmegállóban ott virít a reklámja, vagy épp a borítójára figyelt fel az ember. Teljesen mindegy, hogy egy felkapott, „trendi” olvasmányról van szó, vagy egy nem túl széles körben ismert darabról - amennyiben úgy érezzük, hogy az adott könyv megszólít, „dolgunk van” vele.

Szeretett könyvespolcom egy része, rajta néhány meghatározó olvasmányommal.

Elengedni az elvárásokat

Valóban elengedni mások elvárásait (nem csak azt mondani, hogy leszarom, miközben nyilvánvalóan nem szarom le), legyen szó akár a szűkebb környezetünk, akár a tág értelemben vett társadalom elvárásairól, kétségtelenül az egyik legfelszabadítóbb érzés a világon, a szabadság egy magasabb minőségének megtapasztalása.

AMIKOR VÉGRE ELKEZDJÜK MEGHALLANI A SAJÁT HANGUNKAT, AMIKOR NEM CSUPÁN RÁJÖVÜNK ARRA, HOGY EGYETLEN EMBERNEK KELL MEGFELELNÜNK: SAJÁT MAGUNKNAK, HANEM VALÓBAN MEG IS ÉLJÜK EZT AZ ÉRZÉST – SZÁMOMRA EZ JELENTI A SZÍNTISZTA MEGVILÁGOSODÁST.

 

Egy kupacnyi igen különböző jellegű „léleksimogató” olvasmány.

Ám ez sajnos közel sem olyan egyszerű. Ebben (is) segíthet az irodalom. Apránként. Hogy némiképp közhelyesen, ám szemléletesen fogalmazzak: az önismeret nem sprint, hanem élethosszig tartó maratoni futam, amelyben kitartó támogatóink a könyvek, bármire is legyen épp szükségünk a növekedéshez: lelki táplálékra, frissítő motivációra, szellemi megpihenésre, energizáló inspirációra, vagy épp arra, hogy ne érezzük magunkat annyira egyedül.

Az vagy, amit olvasol?

Végezetül pedig egy zárógondolat: az embert nem az határozza meg, hogy mit olvas.

Nem leszel se kevesebb, se több azért, mert csak klasszikus szépirodalmat, félmeztelenpasis borítós chick litet, friss megjelenést, aktuálisan népszerű könyvet, antikvár darabot, elvont kortárs irodalmat olvasol, vagy épp „mindenolvasó” vagy. Nem számít, nem ez határoz meg. Bármit is olvasol éppen, azt érdemes megfigyelni, hogy az adott olvasmány milyen hatással van rád, milyen érzéseket kelt benned, hogyan kapcsolódsz a történethez, mi az, amit magaddal viszel belőle, és vajon mi lehet az oka annak, hogy ez a könyv éppen akkor megszólított.

És baromira nem tartozol - saját magadon kívül - senkinek magyarázattal azért, hogy mit, miért, hogyan olvasol, és mit ad(ott) neked.

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon! 😊