Boszorkányüldözés, 17. század, gótika, természetközpontúság, női
sorsok, vidéki Anglia, misztikum – ezekkel a címszavakkal jellemezném Stacey
Halls debütáló regényét. A kétségtelenül lélegzetelállító borító mögött valóban
roppant ígéretes ötletek garmadája rejlik, minden adott tehát egy zseniális
olvasmányélményhez.
Na, de vajon a megvalósítás is annyira zseniális lett-e, mint maga az
ötlet és a külcsín? Szubjektív ajánlómból kiderül.
Amikor először „találkoztam” a Familiárisokkal, rögtön tudtam, hogy ezt
el kell olvasnom (és tényleg nem csak
a csodás borító miatt - de azért lássuk be, ez sem hátrány). A csábító borító,
igényes részletek és ígéretes fülszöveg mellett Jessie Burton (a Múzsa és A babaház úrnője szerzője) ajánlása végképp meggyőzött. Szóval
kétségtelenül komoly elvárásaim voltak. És talán ez volt a baj.
Nem is húzom tovább: tényleg
elképesztően szerettem volna szeretni a könyvet, de az a helyzet, hogy az a
mindent elsöprő szerelem (amit mondjuk az említett Jessie Burton regényeinél
éreztem) sajnos elmaradt. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ne
tartanám jónak a könyvet – mindössze nem érzem zseniálisnak. Könnyedén lehetett
volna az, de legnagyobb sajnálatomra valahogy mégsem vett le igazán a lábamról.
KICSIT OLYAN, MINTHA LEMARADT VOLNA AZ I-RŐL A PONT, VAGY A TORTÁRÓL A HAB.
A történet középpontjában Gawthorpe Hall úrnője, a 17 éves Fleetwood Shuttleworth
áll, aki három vetélés után ismét gyermeket vár – és retteg, hogy mi történik,
ha nem sikerül ezúttal egészséges újszülöttet világra hoznia. Fleetwood ugyanis
rátalál egy, a férjének szóló levélre az orvostól, amelyből kiderül: újabb terhességet már nem fog túlélni.
Így kerül hát – egy véletlen találkozás folytán – kapcsolatba a lány a
rejtélyes Alice Grayjel, aki csakhamar új bábája lesz, Fleetwood pedig némileg
a megszállottjává válik.
Alice igen érdekes karakter, számtalan titkot hordoz, és erdei
gyűjtögető életmódjának köszönhetően mindenféle problémára tud valami
természetes megoldást, voltaképp egyfajta korabeli természetgyógyász. Csak
sajnos a boszorkányüldözések idején természetgyógyász helyett boszorkánynak
hívták azokat, akik például gyanúsan értettek a gyógynövényekhez – ami nem segített Alice helyzetén.
Védőborító nélkül. |
A TÖRTÉNET TÚLNYOMÓ RÉSZE ARRÓL SZÓL, HOGYAN IGYEKSZIK FLEETWOOD KÉTSÉGBEESETTEN MEGMENTENI ÚJDONSÜLT BARÁTNŐJÉT ÉS BÁBÁJÁT EGY OLYAN KORBAN, AMIKOR NŐKÉNT – MÉG HA VAGYONOS FELESÉG IS AZ ILLETŐ – ELKÉPESZTŐEN SZŰK A MOZGÁSTÉR, ÉS MINDENHEZ A FÉRJ BELEEGYEZÉSÉRE VOLT SZÜKSÉG.
Egyfajta korabeli feminista történetként is felfoghatjuk a regényt, az kétségtelen
ugyanis, hogy Fleetwood erősen feszegette a korra jellemző határokat, DE – hát igen, ha nem lenne egy „de”, akkor
biztosan a kedvencemmé vált volna a könyv
– annak ellenére, hogy a történet a két nő között szövődő barátságot
helyezi középpontjába, úgy vélem, hogy ez alaposabb kidolgozást igényelt volna,
másfelől pedig kissé ellentmondásosnak érzem Fleetwood személyiségét. Valahogy a történet végére érve sem éreztem úgy,
hogy közel kerültem volna ehhez a lányhoz, nem sikerült igazán megértenem a
motivációit, nem éreztem úgy, hogy igazán beszippantott volna a története,
és „útravalóul” sem kaptam túl sok gondolatot.
Mindezek ellenére, némileg paradox
módon mégis kifejezetten élveztem a
könyv olvasását. Stacey Halls ugyanis hangulatfestésben valóban remekel, és
ez egy kulcsfontosságú szempont az olvasási élmény szempontjából.
KÜLÖNLEGES, MISZTIKUMMAL FŰSZEREZETT, NÉMILEG SÖTÉT ATMOSZFÉRÁT TEREMTETT, AMELYBEN FONTOS SZEREPE VAN AZ ÁLLATOKNAK ÉS A NÖVÉNYEKNEK IS, ÉS ANNAK ELLENÉRE, HOGY ENGEM SPECIEL NEM SZIPPANTOTT BE ÚGY IGAZÁN, MÉGIS JÓ ÉRZÉS VOLT IDŐRŐL IDŐRE ELMERÜLNI EBBEN AZ ÉRDEKES HANGULATBAN.
Összességében tehát a Familiárisok véleményem szerint nem
zseniális, de mindenképpen egy jó könyv, ha pedig valakinek szimpatikusak a
fentebb említett hívószavak, akkor mindenképp érdemes lehet adni neki egy
esélyt. Mellesleg pedig baromi jól mutat a könyvespolcon is. ☺
Megjegyzés: februárban jelent meg a szerző második regénye The Foundling címmel, amely 17. századi vidéki Anglia helyett a 18. századi Londonba varázsolja olvasóját, és ugyancsak hasonló témákkal foglalkozik (titkok, család, egyenlőség, anyaság, hatalom) – bízzunk benne, hogy a magyar olvasóközönséghez is eljut majd.
„Szomszédok vádolják meg a szomszédjaikat – ez az emberiség legmegbízhatóbb jellegzetessége, és elsősorban emiatt telnek meg a tömlöcök. A szóbeszéd még a betegségnél is gyorsabban terjed, és ugyanolyan pusztító lehet.”
Szia! :)
VálaszTörlésÉn is a napokban olvastam el a könyvet és megörültem, amikor láttam, hogy nálad is van bejegyzés róla. Tetszett a véleményezésed és örülök, hogy olvashattalak.
Örülök, hogy rátaláltam az oldaladra, tartalmas bejegyzéseket találtam nálad, mindenképp visszatérő olvasód leszek. További sok sikert kívánok az oldaladhoz! :)
Szatti