Lassan, de biztosan érkezik a tavasz, ébredezik a természet, ennek
örömére pedig összegyűjtöttem néhány – egészen különböző stílusú – olyan könyvet,
amelyeknek a hangulata kifejezetten
erős. A listában történelemkedvelők, természetbarátok, misztikus hangulatra
vágyók egyaránt találhatnak magunknak olvasnivalót, akár rövidebb, akár
elmélyülősebb olvasmányélményre vágynak.
Keserédes, misztikummal fűszerezett hangulatban
Joanne Harris: Az epertolvaj
Joanne Harris már-már klasszikusnak nevezhető regényének
legújabb részét leginkább akkor érdemes kézbevennünk, ha nem csupán egy csésze
habos kakaóval a kezünkben olvasgatnánk valamit,
hanem akkor, amikor annyira átérezzük ezt a hangulatot, hogy szívünk szerint
leginkább mi magunk is elmerülnénk a sűrű, édes habokban. Amikor nem csak
testünket, hanem lelkünket is átmelegítenénk valami forró, fűszeres nedűvel.
Mert Az epertolvaj a Csokoládéhoz hasonlóan olyan, mint
maga a (valódi!) csokoládé: sötét, édes - mégis kesernyés, egy igazán komplex
ízorgia, amely - szó szerint - megfűszerezi az ember napjait. Az eperben
azonban már ott van a frissesség is, amelyet a tavasz hoz el, az új regényben
pedig érezhető ez a megújulás: húsz év telt el a Csokoládé óta, korábbi főszereplőnk, Vianne Rocher pedig kezdeget
háttérbe húzódni, hogy lassankánt átadja helyét a következő generációnak.
Ezúttal a fiatal Rosette áll az események középpontjában – és persze egy
rejtélyes erdő, tele szamócával.
Keserédes, egyszerre súlyos, mégis könnyed, misztikummal teli kalandozás
vár mindazokra, akiket beszippant Joanne Harris utánozhatatlan világa.
→ Franciaország, misztikum, női sors, mágikus realizmus
→ 436 oldal
Vad és felkavaró történet a természet mélyéről
Gabriel Tallent: Drága kis szívem
Gabriel Tallent regényéről nehéz
írni – és nehéz olvasni is, mégis arra biztatok mindenkit, hogy bátran vágjon
bele. A szerző bemutatkozó regénye hihetetlenül erősre sikeredett. A buja
természet világát ötvözi a bántalmazás dinamikájával, miközben egy lenyűgöző
fejlődéstörténet tárul az olvasó szeme elé.
Hangulatában engem némileg
emlékeztetett az Ahol a folyami rákok énekelnekre, mégis egészen más megközelítésben. A Drága kis szívem sokkal nyersebb, kevésbé „szép”, ugyanakkor
szintén elképesztő hangulatot teremt, középpontjában a természettel. Az
emberi természettel és a minket körülvevő buja természettel egyaránt.
Főszereplőnk a tizennégy éves
Teknőc Alveston, amolyan tipikus „fiús lány”, aki egy félreeső viskóban él
apjával, aki arra tanítja őt, hogy folyamatosan álljon készenlétben, hiszen
bármikor eljöhet az apokalipszis és bármikor megtámadhatják. Teknőc
mindennapjai rendkívül furcsán telnek, ő mégis ebben szocializálódott – azonban
eljön az a pont, amikor lassanként elkezdi egyre jobban megérteni, hogy valami
nincs rendben. Hogy semmi sincs rendben. És ezzel elkezdődik történetünk...
Gabriel Tallent regénye rendkívül
felkavaró, s bár alapvetően olvasmányos a stílusa, a nehéz téma miatt mégsem
annyira könnyű olvasni, kell időnként némi megszakítás, ami feloldja ezt a
súlyos atmoszférát. Mindazonáltal: ha felkészültetek rá, nem érdemes kihagyni.
→ családon belüli erőszak, természet, női sors, fejlődésregény, bántalmazás,
Észak-Kalifornia
→ 446 oldal
Misztikum és méregkeverők a Napkirály udvarában
Judith Merkle Riley: A párizsi látó
A
párizsi látó nem egy friss(ebb) regény, még 2007-ben jelent meg hazánkban,
de ha hangulatos könyvekről beszélünk, akkor a listán a helye. Elsősorban
azoknak ajánlom, akiket lázba hoznak az alábbi hívószavak: 17. századi
Franciaország, királyi udvar, boszorkányok, méregkeverők, jósnők, mágikus
főzetek, szeretők, no meg persze titkok és intrikák minden mennyiségben.
Judith Merkle Riley regénye egy
misztikus, de alapvetően könnyedebb – bár titkokkal, bosszúval és halállal
megspékelt – fejlődéstörténet, amelynek középpontjában női sorsok állnak. A
regény atmoszférája valósággal elvarázsolja az olvasót, számomra tipikusan az a
könyv volt, amely elérte azt, hogy kiszakadjak a mindennapokból.
Bár a regény nem hibátlan -
egyrészről meglehetősen sok elütés van benne, másrészről kétségtelenül túlírt -,
én mégis kifejezetten élveztem, valószínűleg azért, mert pontosan erre a
hangulatra volt szükségem. A maga stílusában mindenképp tudom ajánlani. Ha nem
vágytok túlzott mélységekre, mégis elmerülnétek ebben a világban, Judith Merkle
Riley remek választás lehet, pompásan megteremti a hangulatot.
→ 17. század, Franciaország, boszorkányság, jósnők, szeretők, misztikum,
női sors, szerelem, történelem
→ 540 oldal
Természetterápiás naplózás
Emma Mitchell: The Wild Remedy
Emma Mitchell könyve az, amelyet
azonnal, mindenféle agyalás nélkül rögvest megrendeltem, amikor megláttam, hogy
létezik ilyen. Egyrészről elképesztően igényes kiadvány, amelyre már ránézni is
öröm, ha pedig elkezdjük alaposabban szemügyre venni a kis részleteket, szinte
dalra fakad a szép könyveket szerető ember lelke.
Na de mit tud ez a különös könyv
napló? Emma Mitchell arra vállalkozott, hogy – egyéb kezelések mellett – alapvetően
a természet erejével veszi fel a harcot 25 éve tartó súlyos depressziójával
(amelyről a könyvben is megnyílik), és ezt naplószerűen dokumentálja:
szövegesen, illetve fotókkal és saját rajzaival illusztrálva. A természet ereje
alatt pedig ne azt értsétek, hogy természetes
cuccokkal tömi magát, vagy csak szimplán életmódot váltott. Mitchell
családjával együtt kiköltözött a városból vidékre, hogy valóban a természetben élhessenek – ez pedig hatalmas
változásokat indított el az életében. Elkezdte dokumentálni a rendszeres
sétáit, és megfigyelte, hogy milyen erősen hatnak ezek a természetterápiás
séták a hangulatára.
A könyv stílusa roppant érdekes:
leginkább Emma megfigyeléseiről olvashatunk – növényekről, állatokról, a minket
körülvevő természetről, méghozzá gyakorlatilag szépirodalmi igényességgel,
amelyeket saját fotóival és nem kevésbé hangulatos illusztrációival egészít ki.
Maga a „napló” is ezáltal egy nagyon különös, személyes hangulatot kap,
amelyről az a szó jut eszembe, hogy törékeny.
Ez egy valóban csodálatos,
elmélyülést és lelassulást igénylő könyv, amelyben Emmával együtt, hónapról
hónapra fedezhetjük fel a természet apró csodáit, és amely - egy erdei sétára
csábítva - megnyugvást ad a lelkünknek. Kétségtelenül a hangulatos könyvek között van a helye.
→ napló, természet, depresszió, szépirodalom
→ 192 oldal
Sétára csábító írások gyűjteménye
Erling Kagge: Menni
A Menni némileg kakukktojásként szerepel ezen a listán, ugyanis maga
az olvasmányélmény nem különösebben varázsolja el az embert, a felsorolásban
szereplő többi könyvvel ellentétben nem teremt különleges atmoszférát –
ellenben, amit magunkkal vihetünk belőle, az valóban egy újfajta hangulatot
teremt. Erling Kagge rövidke könyvét elolvasva ugyanis garantáltan mászkálni és
felfedezni támad kedvünk.
Nem, nem feltétlenül erdei túrákra
gondolok, hanem arra, hogy mennyire elszoktunk attól, hogy a mindennapokban
sétáljunk. Hogy (időnként) lecseréljük a buszt/metrót/villamost/autót, és
mondjuk besétáljunk a munkahelyünkre vagy az iskolába - legalább részben. Kagge
rövidke (és meglehetősen csapongó) írásaiban voltaképp random filozofálgat
arról, hogy mi mindent ad neki a rendszeres gyaloglás, amelytől mi is elkezdünk
azon agyalni, hogy hogyan építhetjük be hatékonyabban a mindennapokba.
Maga a könyv tehát nem különösebben
hangulatos, viszont ha nyitottan állunk hozzá, és valóban hagyjuk, hogy hasson
ránk, akkor a saját életünkben teremthetünk meg egy egyedülálló hangulatot a
sétálás aktívabb beemelésével a mindennapokba. És van-e erre megfelelőbb
alkalom, mint a tavasz?
→ séta, filozófia, gondolatébresztő
→ 156 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése