2020/02/27

5 hangulatos tavaszváró olvasmány

Lassan, de biztosan érkezik a tavasz, ébredezik a természet, ennek örömére pedig összegyűjtöttem néhány – egészen különböző stílusú – olyan könyvet, amelyeknek a hangulata kifejezetten erős. A listában történelemkedvelők, természetbarátok, misztikus hangulatra vágyók egyaránt találhatnak magunknak olvasnivalót, akár rövidebb, akár elmélyülősebb olvasmányélményre vágynak.


Keserédes, misztikummal fűszerezett hangulatban

Joanne Harris: Az epertolvaj


Joanne Harris már-már klasszikusnak nevezhető regényének legújabb részét leginkább akkor érdemes kézbevennünk, ha nem csupán egy csésze habos kakaóval a kezünkben olvasgatnánk valamit, hanem akkor, amikor annyira átérezzük ezt a hangulatot, hogy szívünk szerint leginkább mi magunk is elmerülnénk a sűrű, édes habokban. Amikor nem csak testünket, hanem lelkünket is átmelegítenénk valami forró, fűszeres nedűvel.

Mert Az epertolvaj a Csokoládéhoz hasonlóan olyan, mint maga a (valódi!) csokoládé: sötét, édes - mégis kesernyés, egy igazán komplex ízorgia, amely - szó szerint - megfűszerezi az ember napjait. Az eperben azonban már ott van a frissesség is, amelyet a tavasz hoz el, az új regényben pedig érezhető ez a megújulás: húsz év telt el a Csokoládé óta, korábbi főszereplőnk, Vianne Rocher pedig kezdeget háttérbe húzódni, hogy lassankánt átadja helyét a következő generációnak. Ezúttal a fiatal Rosette áll az események középpontjában – és persze egy rejtélyes erdő, tele szamócával.

Keserédes, egyszerre súlyos, mégis könnyed, misztikummal teli kalandozás vár mindazokra, akiket beszippant Joanne Harris utánozhatatlan világa.

→ Franciaország, misztikum, női sors, mágikus realizmus
→ 436 oldal

Vad és felkavaró történet a természet mélyéről

Gabriel Tallent: Drága kis szívem


Gabriel Tallent regényéről nehéz írni – és nehéz olvasni is, mégis arra biztatok mindenkit, hogy bátran vágjon bele. A szerző bemutatkozó regénye hihetetlenül erősre sikeredett. A buja természet világát ötvözi a bántalmazás dinamikájával, miközben egy lenyűgöző fejlődéstörténet tárul az olvasó szeme elé.

Hangulatában engem némileg emlékeztetett az Ahol a folyami rákok énekelnekre, mégis egészen más megközelítésben. A Drága kis szívem sokkal nyersebb, kevésbé „szép”, ugyanakkor szintén elképesztő hangulatot teremt, középpontjában a természettel. Az emberi természettel és a minket körülvevő buja természettel egyaránt.

Főszereplőnk a tizennégy éves Teknőc Alveston, amolyan tipikus „fiús lány”, aki egy félreeső viskóban él apjával, aki arra tanítja őt, hogy folyamatosan álljon készenlétben, hiszen bármikor eljöhet az apokalipszis és bármikor megtámadhatják. Teknőc mindennapjai rendkívül furcsán telnek, ő mégis ebben szocializálódott – azonban eljön az a pont, amikor lassanként elkezdi egyre jobban megérteni, hogy valami nincs rendben. Hogy semmi sincs rendben. És ezzel elkezdődik történetünk...

Gabriel Tallent regénye rendkívül felkavaró, s bár alapvetően olvasmányos a stílusa, a nehéz téma miatt mégsem annyira könnyű olvasni, kell időnként némi megszakítás, ami feloldja ezt a súlyos atmoszférát. Mindazonáltal: ha felkészültetek rá, nem érdemes kihagyni.

→ családon belüli erőszak, természet, női sors, fejlődésregény, bántalmazás, Észak-Kalifornia
→ 446 oldal

Misztikum és méregkeverők a Napkirály udvarában

Judith Merkle Riley: A párizsi látó


A párizsi látó nem egy friss(ebb) regény, még 2007-ben jelent meg hazánkban, de ha hangulatos könyvekről beszélünk, akkor a listán a helye. Elsősorban azoknak ajánlom, akiket lázba hoznak az alábbi hívószavak: 17. századi Franciaország, királyi udvar, boszorkányok, méregkeverők, jósnők, mágikus főzetek, szeretők, no meg persze titkok és intrikák minden mennyiségben.

Judith Merkle Riley regénye egy misztikus, de alapvetően könnyedebb – bár titkokkal, bosszúval és halállal megspékelt – fejlődéstörténet, amelynek középpontjában női sorsok állnak. A regény atmoszférája valósággal elvarázsolja az olvasót, számomra tipikusan az a könyv volt, amely elérte azt, hogy kiszakadjak a mindennapokból.

Bár a regény nem hibátlan - egyrészről meglehetősen sok elütés van benne, másrészről kétségtelenül túlírt -, én mégis kifejezetten élveztem, valószínűleg azért, mert pontosan erre a hangulatra volt szükségem. A maga stílusában mindenképp tudom ajánlani. Ha nem vágytok túlzott mélységekre, mégis elmerülnétek ebben a világban, Judith Merkle Riley remek választás lehet, pompásan megteremti a hangulatot.

→ 17. század, Franciaország, boszorkányság, jósnők, szeretők, misztikum, női sors, szerelem, történelem
→ 540 oldal

Természetterápiás naplózás

Emma Mitchell: The Wild Remedy


Emma Mitchell könyve az, amelyet azonnal, mindenféle agyalás nélkül rögvest megrendeltem, amikor megláttam, hogy létezik ilyen. Egyrészről elképesztően igényes kiadvány, amelyre már ránézni is öröm, ha pedig elkezdjük alaposabban szemügyre venni a kis részleteket, szinte dalra fakad a szép könyveket szerető ember lelke.

Na de mit tud ez a különös könyv napló? Emma Mitchell arra vállalkozott, hogy – egyéb kezelések mellett – alapvetően a természet erejével veszi fel a harcot 25 éve tartó súlyos depressziójával (amelyről a könyvben is megnyílik), és ezt naplószerűen dokumentálja: szövegesen, illetve fotókkal és saját rajzaival illusztrálva. A természet ereje alatt pedig ne azt értsétek, hogy természetes cuccokkal tömi magát, vagy csak szimplán életmódot váltott. Mitchell családjával együtt kiköltözött a városból vidékre, hogy valóban a természetben élhessenek – ez pedig hatalmas változásokat indított el az életében. Elkezdte dokumentálni a rendszeres sétáit, és megfigyelte, hogy milyen erősen hatnak ezek a természetterápiás séták a hangulatára.

A könyv stílusa roppant érdekes: leginkább Emma megfigyeléseiről olvashatunk – növényekről, állatokról, a minket körülvevő természetről, méghozzá gyakorlatilag szépirodalmi igényességgel, amelyeket saját fotóival és nem kevésbé hangulatos illusztrációival egészít ki. Maga a „napló” is ezáltal egy nagyon különös, személyes hangulatot kap, amelyről az a szó jut eszembe, hogy törékeny.

Ez egy valóban csodálatos, elmélyülést és lelassulást igénylő könyv, amelyben Emmával együtt, hónapról hónapra fedezhetjük fel a természet apró csodáit, és amely - egy erdei sétára csábítva - megnyugvást ad a lelkünknek. Kétségtelenül a hangulatos könyvek között van a helye.

→ napló, természet, depresszió, szépirodalom
→ 192 oldal

Sétára csábító írások gyűjteménye

Erling Kagge: Menni


A Menni némileg kakukktojásként szerepel ezen a listán, ugyanis maga az olvasmányélmény nem különösebben varázsolja el az embert, a felsorolásban szereplő többi könyvvel ellentétben nem teremt különleges atmoszférát – ellenben, amit magunkkal vihetünk belőle, az valóban egy újfajta hangulatot teremt. Erling Kagge rövidke könyvét elolvasva ugyanis garantáltan mászkálni és felfedezni támad kedvünk.

Nem, nem feltétlenül erdei túrákra gondolok, hanem arra, hogy mennyire elszoktunk attól, hogy a mindennapokban sétáljunk. Hogy (időnként) lecseréljük a buszt/metrót/villamost/autót, és mondjuk besétáljunk a munkahelyünkre vagy az iskolába - legalább részben. Kagge rövidke (és meglehetősen csapongó) írásaiban voltaképp random filozofálgat arról, hogy mi mindent ad neki a rendszeres gyaloglás, amelytől mi is elkezdünk azon agyalni, hogy hogyan építhetjük be hatékonyabban a mindennapokba.

Maga a könyv tehát nem különösebben hangulatos, viszont ha nyitottan állunk hozzá, és valóban hagyjuk, hogy hasson ránk, akkor a saját életünkben teremthetünk meg egy egyedülálló hangulatot a sétálás aktívabb beemelésével a mindennapokba. És van-e erre megfelelőbb alkalom, mint a tavasz?

→ séta, filozófia, gondolatébresztő
→ 156 oldal



➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése