Mérföldkö(ny)vek az életemből

Igen, muszáj volt egy rossz szóviccel indítanom. Ezúttal olyan könyveket szedtem össze - a teljesség igénye nélkül -, amelyek egészen különböző okokból fontosak számomra. Vannak, amelyek mélyen elgondolkoztattak, mások szép időket idéznek fel bennem, és olyanok is akadnak, amelyek csak nagyon elkapták az aktuális hangulatomat. Kivétel nélkül olyan darabokat gyűjtöttem össze, amelyek még nem szerepeltek a blogon, és ha nem is klasszikus könyvértékelő formájában, de szerettem volna róluk is néhány szót ejteni. Vegyesen előfordulnak kortárs és klasszikus művek is, a legkülönbözőbb stílusokban.

Annyi azonban közös bennük, hogy mindegyiket nyugodt szívvel tudom ajánlani.

Lássuk tehát!

1 Vladimir Nabokov – Lolita

(1955)

Kell-e valakinek bemutatni Nabokov legismertebb és legnagyobb port kavaró könyvét, amelynek alapjaiból azóta is számtalan regény építkezik? Fantasztikus stílusban megírt könyv, amelyet megannyi félreértés övez, és amely provokatív témája ellenére mégis annyira szép tudott maradni.

2 Kristina Ohlsson – Dávidcsillagok

(2013)

Nagyon erős skandináv krimi, amely végig fent tudja tartani a feszültséget és nem öncélúan használja az erőszakot. Ledaráltam. Imádtam. Erősen ajánlós.

3 Robert Merle – Védett férfiak

(1974)

Zseniális. Remek stílusban megírt, elképesztő történet, hihetetlenül találó megállapításokkal (és borítóval).

4 Robert Galbraith – Kakukkszó

(2013)

Bevallom, a Kakukkszó – amellett, hogy a krimi vonal is nagyon érdekes, valamint izgalmas – elsősorban a hangulatával fogott meg. Mit megfogott, egyenesen beszippantott, már az első oldalaktól kezdve. Könnyedebb, mégis lebilincselő szórakozást nyújt.

5 George Orwell – 1984

(1949)

Számomra ez a nagybetűs DISZTÓPIA. Csupa szorongás és nyomasztó hangulat - ami csak fokozódik, amikor rájössz, hogy ez talán nem is annyira fikció. Alig várod, hogy vége legyen. Imádom.

6 Tony Parsons – A gyiloktáska

(2014)

Tony Parsons új nyomozót teremtett, aki igencsak belopta magát a szívembe, és rögtön egy igazán szövevényes és meglehetősen brutális történet közepébe csöppentem. Erős kezdés, egyenesen arcon csap. Emellett érdekes elképzelést jelenít meg: milyen az, amikor egy sorozatgyilkos különböző közösségi média felületeken promózza saját magát?

7 Kurt Vonnegut – Gépzongora

(1952)

Vonnegut nevét nem véletlenül ismerik nagyjából a világ minden táján. A Gépzongora egy igen érdekes utópia, amely attól válik igazán ijesztővé, hogy az ember még csak távolinak sem érzi.

8 Catherine Fisher – Incarceron

(2007)

Különös világot vázol fel Fisher az Incarceronban, amely meglehetősen hamar magával ragadja az olvasót. A regény egy utópikus világot tár fel előttünk, amelyben megállították az időt - és nagyjából én is ezt éreztem a könyv olvasása közben. Érdemes picit elmerülni benne, ha szeretnénk abszolút kiszakadni a valóságból.

9 Sylvia Plath – Az üvegbura

(1963)

Rémesen nyomasztó, rémesen valóságos, rémesen igaz. A depresszió esszenciája szépirodalmi köntösbe bújtatva.

10 Camilla Läckberg – Jéghercegnő

(2003)

A tipikus eset, amikor tudom, hogy igazából nincs semmi extra a könyvben, mégis valahogy annyira eltalálta azt, amit kerestem. Egy jó skandináv krimi. És pont.

11 Ken Robinson & Lou Aronica – Az alkotó elem

(2009)

Kakukktojásnak tűnhet a könyv, ugyanis nem regényről van szó. Az alkotó elem egyfajta önismereti/önfejlesztő könyv (hű de borzasztóan hangzik), amely a legjobbkor volt a legjobb helyen. Az életemnek egy olyan szakaszában találkoztam vele, amikor kétségbeesetten vágytam az önigazolásra. Egy jó tanács a könyv mellé: ne próbáljuk meg átverni önmagunkat. Nem érdemes - és úgyis csak ideig-óráig működik.

12 Roald Dahl – Boszorkányok

(1983)

Akár a Boszorkányok is tűnhet kakukktojásnak, hiszen voltaképpen egy gyerekeknek szóló mese. Szerintem azonban mégsem. Ez a könyv egyike azoknak, amelyeket számtalanszor újraolvastam már – és még tervezem is. Egy bájos felnőttmese. Elvarázsol. (Igen, a borító viszont elismerem, elég creepy.)

13 Réz András – Köldök

(2009)

Egy elképzelt jövőkép a nem is olyan távoli jövőben – Réz András cinikus tolmácsolásában.

14 Philippa Gregory – A másik Boleyn lány

(2003)

Mondjam megint, hogy jókor volt jó helyen? Pedig így van. Alapvetően nem gyakran olvasok történelmi regényeket, sem pedig romantikus regényeket, mert nem az én világom - de láss csodát, ez a könyv nagyon tetszett. Igazán érdekes világba kalauzolja el az olvasót, ahová másként nem igen lehetne bejárásunk.

15 Jo Nesbø – A fiú

(2014)

Szeretem a krimiket, na. Majd pont Nesbø ne kerülne a listára? A fiúhoz nagyon pozitív emlékeim kötődnek, emellett viszont maga a könyv is levett a lábamról. Pörgős, fordulatos. Életszerű? Abszolút nem. Szórakoztató? Yesss!

16 Aldous Huxley – Szép új világ

(1932)

Szép új világ… Talán már hallom is, ahogy a Szép új világ kopogtat az ajtón. Talán-talán. Mindenki boldog. Minden szép. Tökéletességében borzongató.

17 Marguerite Duras – A szerető

(1984)

Minimál Lolita-hatás a '20-as évek Indokínájában. 

18 Gabriel García Márquez – Száz év magány

(1967)

Márquez könyve az, amelyiket ha nem olvasod el életed során, valami olyantól fosztod meg magadat, amitől nem lenne szabad - ha egyszer lehetőséged van rá. Bekebelez.

19 Agatha Christie - Tíz kicsi néger

(1939)

Az elmaradhatatlan, az abszolút csúcs. Ha valaki előtt még esetleg nem lenne világos - Agatha Christie könyve egyúttal a blog nevének ihletője, részemről pedig egyfajta tisztelgés a krimik nagyasszonya előtt. A Tíz kicsi néger számomra az igazi, hamisítatlan krimi megtestesítője, az örök kedvenc. El nem tudok képzelni olyan embert, akinek nem ajánlanám, vagy akinek ne lenne való.