A skandináv krimik térhódítása már tart néhány éve, népszerűségük azonban látszólag nem csappan, sőt… A műfaj lelkes rajongói folyamatosan keresik az újabb gyöngyszemeket, hiszen a kategória koronázatlan királya, Jo Nesbø olyan mércét állított fel, amelyet nem könnyű megugrani. Nos, azt kell mondjam: A gesztenyeemberrel azt hiszem, még Nesbø is meg lenne elégedve. Tényleg nem érdemes kihagyni annak, aki szereti a vérbeli skandináv borzongást.
A KÖNYV A „KEMÉNYEBB TÍPUSÚ” PSZICHOKRIMIK KÖZÉ SOROLHATÓ, SVEISTRUP NEM FINOMKODIK, AZONNAL A MÉLYBE DOBJA AZ OLVASÓT.
Nem árul zsákbamacskát: már az első oldalak felkészítik az embert arra, hogy mi minden vár ránk a későbbiekben. („Spoiler”: az biztos, hogy nem puha csillámpónik) Szóval igen, vannak gyomorforgatóbb jelenetek, DE sosem öncélú, és nem akar megbotránkoztatni. Ugyanakkor ez egy durva történet, amit tényleg telibe kapunk.
A történetről szokás szerint nem árulnék el túl sokat, ez legyen a fülszöveg dolga. Természetesen itt is akadnak nyomozók - sőt, rögtön egy nem akármilyen nyomozópárost kapunk, akik közül az egyikük (végre) egy nő, másikuk pedig hozza a skandináv krimik jellegzetes nyomozó-karakterét, azaz némileg elcseszett az élete – és egy brutális sorozatgyilkos, aki morbid gesztenyefigurákat hagy maga után a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok helyszínén.
A történet őszies hangulata is viszonylag meghatározó, így a legteljesebb élmény érdekében a mostani őszi időszakban javaslom elsősorban az olvasását.
KIFEJEZETTEN ÉLVEZTEM, HOGY A LEGTÖBB SKANDINÁV KRIMIVEL ELLENTÉTBEN ITT NEM A BORONGÓS, ESŐS, SZÜRKE ŐSZI-TÉLI ATMOSZFÉRÁT ÉREZTEM – AMINEK TERMÉSZETESEN SZINTÉN MEGVAN A MAGA SZÉPSÉGE -, HANEM A SZÍNES, NÉMILEG NAPOS, ENYHE KORA ŐSZI HANGULATOT, AMI ÉRDEKES KONTRASZTOT ALKOT A TÖRTÉNET BRUTALITÁSÁVAL.
Összességében kezdő és gyakorlott skandináv krimi-fogyasztóknak egyaránt jó szívvel tudom ajánlani a könyvet, számomra egy rendkívül pozitív csalódás volt, és ha egyetlen mondatba kéne sűrítenem az olvasmányélményt, csak annyit mondanék: i-m-á-d-t-a-m az első betűtől az utolsóig.
„A gyász olyan szeretet, amely elveszítette az otthonát.”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése