Hogy mik azok a „hangulat-könyvek”? Valószínűleg ilyen kategória valójában nem létezik, ám az egyik utóbbi olvasmányom – a Ma négykézláb akarok járni – annyira megihletett, hogy arra gondoltam, ezúttal karácsonyi könyvajánló címszó alatt azon kötetekből hozok egy válogatást, amelyekben a szöveg mellett óriási hangsúly van az illusztrációkon, esetleg fotókon, apró részleteken, meg úgy összességében a vizuális megjelenésen is, nem igazán nevezhetőek „hagyományos” könyveknek. Óriási hangsúly alatt pedig azt értem, hogy a kötet hangulatához elengedhetetlenül kapcsolódik mindaz, ami a szövegen túl van.
Persze,
véleményem szerint bármely könyv esetében igaz az, hogy nem csupán a szöveg
számít, hanem az atmoszférához hozzátartozik a – mondjuk úgy – „tálalás” is, ám
az alábbi válogatásban helyet kapó kötetek esetében valóban elengedhetetlen, szerves
része az olvasmányélménynek mindaz, ami a (nem kevésbé fontos) szövegen
túlmutat.
Nevezhetném akár
„képeskönyveknek” is ezeket, ám valamiért azt gondolom, hogy – számomra legalábbis
– ez egy picit más értelmet kölcsönözne a dolognak, nem feltétlenül fedné ez a
megnevezés mindazt, ami ezen könyvek egyfajta esszenciáját jelenti. Így hát
maradnak a „hangulat-könyvek”, mert miért is ne?
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni
Hát micsoda élmény volt ez a mindenféle értelemben rendkívül színes könyv! Elképesztően szerettem, úgy, ahogy van. Lisa Aisato csodás illusztrációival, azzal, hogy sosem tudtam előre, hogy a következő monológ vajon megmosolyogtat, megnevettet, vagy épp megtapossa egy kicsit (vagy nagyon) a szívem. Mert bizony ilyen ez a kötet: helyenként a maga egyszerűségében egészen szívfacsaró, másutt kedvesen léleksimogató, olykor pedig csak simán könnyedén kacagtató. Imádtam az első laptól az utolsóig. Tényleg, kivétel nélkül.
Monológok a felnőttlét (ami mit is jelent
valójában?) abszurditásáról, nehézségeiről, fájdalmairól; apróságokról és
világmegváltó dolgokról; a mindannyiunk számára mást jelentő élet értelméről;
az emberi esendőségről; a kapcsolódás vágyáról; álmokról és örömökről; haragról
és szomorúságról; csordultig telt és összetört szívekről; életről és halálról;
elveszített és megtalált, vagy épp megtalált, majd elveszített boldogságokról.
És még egy csomó másról, hiszen mindannyiunk számára mást jelent felnőttnek
lenni (vagy nem lenni).
Lisa Aisato illusztrációi gyönyörűen elmélyítik a
történeteket, és kétségtelenül szerves részét képezik a kötetnek. Nem pusztán
kiegészítői annak, hanem ugyanolyan fontosak, mint maga a szöveg – ilyesmivel
ritkán találkozom (legalábbis felnőtteknek szánt könyvekben), elképesztően
tetszett ez a megoldás.
Mimi Thorisson: Itália ízei
Vajon mit keres itt egy szakácskönyv? Egyáltalán nevezhetjük-e szakácskönyvnek az Itália ízeit?
Szerintem nem igazán, ugyanis bőven meghaladja a szimpla
’receptgyűjtemény’ kategóriáját. Sőt, megkockáztatom, hogy a konkrét receptek
nem is feltétlenül a főszereplői ennek az egyáltalán nem mellékesen csodaszép
és elképesztően igényes „kis” monstrumnak (amelyet már csak a hangulatos fotók
és lenyűgöző részletek böngészése miatt is érdemes kézbe venni). Mimi Thorisson
könyve sokkal inkább egyfajta „szerelmeslevél” Olaszországhoz, alapvetően
gasztronómiai szempontból. Utazás Olaszország különböző régióban, ízek, képek,
hangulatok formájában.
Az Itália ízeiben – azon túl, hogy tényleg rendkívül jól esett elmerülni, elképesztően jól átadja a hangulatot – nagyon élveztem, hogy mennyire sok ötletet adott a mindennapokra (még ha nem is konkrét receptek formájában, amelyek jó része alapvetően meghaladja a konyhai képességeimet).Elsősorban azoknak ajánlanám, akik kifejezetten kedvelik az „olasz életérzést”, és gasztronómiai szempontból is jobban elmerülnének benne. Némi konyhai jártasság nem feltétel, de – szerintem – ajánlott.
Csing Li: Sinrin-joku
A sinrin-joku - azaz erdőfürdőzés - lényege az, hogy megmutassa, milyen terápiás hatással bír az emberre a természet közelsége, és mennyire fontos lenne ezt beemelnünk a mindennapjainkba.
A sinrin-joku Japánból származik, és a japánok olyan komolyan
veszik a témát, hogy nem csak erdőfürdőzős útvonalakat jelöltek ki, hanem
komplett sinrin-joku központjaik is vannak. Oké, persze, könnyű nekik, hiszen
az ország kétharmad részét erdők borítják, de mégis hogyan erdőfürdőzzünk mi
mondjuk a Nagykörút-Baross utca sarkánál? Hát, ott sehogy, ám ha felpattanunk a
villamosra, és zötykölődünk mondjuk 15 percet, akkor máris találhatunk
parkosabb részeket, ahol legalább részben megtapasztalhatjuk a sinrin-joku
lényegét. Igazából egy dolog számít: hogy legyen körülöttünk néhány növény meg
viszonylagos nyugalom, és máris érezhetjük a terápiás hatást.
Szerencsére már az erdőfürdőzés témájában is egyre több könyv
jelenik meg, ám számomra egyértelműen ez az a könyv, amit ajánlok beszerzésre. Tökéletesen megfogja és átadja a dolog lényegét, mindezt nagyon közérthetően, többnyire valóban hasznosítható tippekkel, és persze csodaszép illusztrációkkal – már csak a könyv lapozgatása is majdhogynem terápiás hatással bír.
Meik Wiking: Hygge - Linnea Dunne: Lagom - Joanna Nylund: Sisu
Nem véletlenül bír komoly vonzerővel rengeteg ember számára az a valami, amit úgy fogalmazhatnék meg, mint "északi életszemlélet". A hygge, a lagom és a sisu ugyan nagyon hasonló életérzésekkel foglalkozik (amelyek valamilyen formában mind egy boldogsághoz hasonlatos dologhoz köthetőek), mégis más irányból közelítik meg azokat, másra helyezve a hangsúlyt.
↠ A Hygge egy remek alapot biztosít a skandináv
szemléletmódok befogadására, amire jól lehet építkezni - ugyanakkor ebből
kifolyólag némileg talán semmitmondóbb lehet az utóbbi kettőhöz képest. Azt
azonban nem titkolom, hogy nekem valamiért mégis ez a szívem csücske a három
kötet közül, és a kivitelezés igényességét figyelembe véve is ez viszi a
prímet.
↠ A Lagom már jóval megfoghatóbb, itt minden az
arany középútról szól, és gyakorlati (bár néhol kissé semmitmondó, vagy kis
hazánkban nem biztos, hogy teljes mértékben életképes) tanácsokkal látja el az
embert ahhoz, hogy ezt hogyan tudja a mindennapokban megvalósítani. Valódi
kézikönyv jelleggel bír, amit örömmel forgat az ember, és nem mellesleg igazán
táskabarát.
↠ A Sisu egy elvontabb jelenséggel foglalkozik,
ami azért is kakukktojás, mert természetéből kifolyólag nem tud aktívan jelen
lenni minden élethelyzetben - nem is ez a feladata. Ugyanakkor, ha szükségünk
van rá, akkor rém fontos lehet. Ez a könyv is igazi kézikönyv, amely gyakorlati
útmutatót ad ahhoz, hogy mikor és hogyan hívhatjuk elő magunkban a sisut, és
bemutatja a finn - kissé távolságtartó, ám végtelenül korrekt - kultúra
általános jellemzőit (ami egyébként sokkal közelebb áll hozzám, mint gondoltam
volna), és amelyből bizony jó néhány elemet átültethetnénk saját életünkbe is.
(Tipp: sisu témában ajánlom Katja Pantzar: Sisu és én c. kötetét is. Nem ilyen színes, de
érdekes a koncepció.)
Meik Wiking: Lykke
Míg a Hygge egy bizonyos életérzéssel foglalkozik (aminek ugyan része az, hogy boldogabbnak érezzük magunkat), addig a Lykke magát a boldogságot kutatja, és teszi ezt a lehető legérdekesebb, tudományosabb, és legkevésbé sablonos módon, számtalan statisztikai adatot, csodálatos fotót, infografikát, tippet, trükköt, esettanulmányt, személyes történetet és véleményt beleszőve. Kettőt pislogunk, és máris azt vesszük észre, hogy az egyébként nem rövid könyv felénél járunk, annyira bele lehet feledkezni.
Boldogságról olvasni akár frusztráló élmény is lehet, ám a Lykke
szerencsére nem kelt ilyen érzéseket az olvasóban, épp ellenkezőleg: bemutatja,
hogy a boldogság, mint olyan mennyire megfoghatatlan dolog, és mégis milyen
egyszerű, hétköznapi dolgok azok, amikben a mindennapi örömeink megbújhatnak. A
boldogság szépsége abban rejlik, hogy számtalan kis összetevője van, amelyek
ahhoz segíthetnek hozzá bennünket, hogy egy harmonikusabb életet éljünk, ez
pedig mindenkinek mást jelent. És valami ilyesmi jelenti a valódi boldogságot:
azt az életet élni, amelyre valójában születtünk. Nem folytonosan azon
igyekezni, hogy másoknak megfeleljünk. Egyetlen embernek kell megfelelnünk,
egyetlen emberrel kell teljes harmóniában élnünk, ez pedig mi magunk vagyunk.
Romhányi József: Szamárfül
Frédi és Béni, Mézga család, Doktor Bubó, Mekk mester. Romhányi József nem „csak” ezeknek a kultikus rajzfilmeknek a rímekbe szedett szövegeivel alkotott nagyot. Egyedülálló humorú - és nem kevésbé morbid -, minden korosztálynak szóló állatversei kalandos utat jártak be, mire először 1983-ban, fél évvel szerzőjük halála után megjelentek.
Az egyik kedvencem a kötetben az, hogy humorba csomagolva időnként
egészen pontos megállapításokra is bukkanhat az olvasó. Instant jókedvért
Romhányihoz kell menni, a Szamárfül pedig - különösen a Poket féle kiadása -
tényleg mindig elfér az ember zsebében.
És persze: hol itt a tanulság? Szájba rágom, tessék: minden
fejtúltengés vége teljes fejetlenség. (Ez nem csupán a hétfejű
sárkánykölökre vonatkoztatva igaz).
Fleur Daugey: A növények szerelmi élete
Mostanában egyre nagyobb teret hódítanak a növények, sorra
jelennek meg a témában különböző kiadványok, legyen szó akár erdőterápiáról,
akár a növények szerelmi életéről. Ezek pedig remek lehetőséget biztosítanak a
növénykedvelő laikusok számára (is), hogy picit jobban elmélyedjenek - de
mégsem szakértői szinten - a növényvilág sokszínűségében, és jobban megértsék
zöld kiskedvenceiket. Én is egyre jobban igénylem a zöld felületeteket, így
újabb és újabb szobanövénykéket gyűjtök be - sőt, már szaporítok is
több-kevesebb sikerrel! -, és igyekszem abszolút zöldfülűből (elnézést)
legalább alapfokon hozzáértő növénytulajdonossá képezni magam, ebben pedig
sokat segít, ha megértem új lakótársaim „lelkét” – avagy működését.
A növények szerelmi élete egy igazán szép kis kötet, amelyet elsősorban azoknak
a kezdő és (közép)haladó növénykedvelőknek ajánlanám, akik nem csupán a
növények szaporodásáról szeretnének többet megtudni, hanem érdekli őket a
kérdésben folytatott tudományos viták rövid, de érdekes összegzése is, és akik
szívesen nézegetnek növényeket – akár magukban, akár egy festmény részeként.
Arborétummániásoknak feltétlenül.
(A témában egyébként nagyon tudom ajánlani Summer Rayne Oakes: Barátom, a
filodendron c. kötetét is, amely alapvetően a szobanövényekkel való
harmonikus együttélés jelenségét mutatja be, és ad néhány konkrét tippet is.)
Edward Carey: Kicsi
Na kérem: így néz ki, amikor egy könyv tökéletes összhangban van kívül-belül. Kitűnő példa arra, hogy mennyire szerves részét képezi egy történetnek a tálalása is. Az egyébként igen terjedelmes Kicsi ugyanis pontosan azt a hangulatot tükrözi, amelyre az ember belelapozva asszociál. Tényleg minden a helyén van. Edward Carey szó szerint megbolondította illusztrációval ezt az egyébként sem mindennapi, a szó jó értelmében groteszk és morbid regényt.
Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, hogy mit is tud a Kicsi, akkor azt
mondanám, hogy Margaret Atwood (mellesleg kell-e nála jobb „ajánlólevél”?) ezt
tökéletesen összefoglalta a borítón: Bizarrul elbűvölő történet. Ez
elsőre semmitmondónak tűnhet ugyan, de mégis tűpontos megfogalmazása a
regénynek.
A Kicsi egyébként nem életrajzi könyv, de a valóság ihlette és sok-sok kutatás
előzte meg. Bevallom, én nem vagyok valami nagy Madame Tussaud szakértő, így
nem fogom tudni ebből kiindulva elemezgetni a könyvet – de őszintén szólva,
szerintem teljesen lényegtelen, hogy mennyi a valóságtartalma, hiszen nem
állítja magáról, hogy életrajzi regény lenne. Careyt minden bizonnyal
megihlette Madame Tussaud (avagy Anna Marie Grosholtz) élete és személyisége,
és - nagyon helyesen - hagyta, hogy elragadja a fantázia birodalma, hogy aztán
egy kifejezetten élvezetes, komplex történetet alkosson, amelyet mellesleg nem
kevesebb, mint tizenöt évig (!) írt.
Satoe Tone: Pipó utazása
A Pipó utazásának érdekessége, hogy nagyon rövidke, szöveg tulajdonképpen alig van benne, és nagyjából nettó két és fél perc alatt „el lehet olvasni”. Ez azonban egy nagyon különleges könyv. Satoe Tone fantasztikus, álomszerű illusztrációi simogatják az ember lelkét, számomra abszolút terápiás könyv, amelyet egy időben majdnem minden este átlapoztam lefekvés előtt.
Főszereplőnk Pipó, a kisbéka, aki elveszítette álmait, és útra kel, hogy egy
kedves kisbáránnyal felfedezzék az álmok világát. Ahogyan Pipó, úgy maga a
történet is egészen törékeny, fátyolszerű, amely az érzékekre hat. Nem
gyerekkönyv, nem felnőttkönyv – egyszerűen egy rendkívül különleges képeskönyv
„hangulat-könyv”.
Sarah Baxter: Szent helyek
Sarah Baxter lenyűgözően igényes kötetét 2019 legmeglepőbb olvasmányélményei közé is beválogattam (itt azt is leírtam, hogy hogyan talált meg engem a könyv), és nem véletlenül: a Szent helyek számomra újradefiniálta az ’útikalauz’ fogalmát. Mert mire is asszociál az ember erről a kifejezésről? Valószínűleg egy olyan praktikus kiadványra, amelyet magunkkal vihetünk utazásainkra, és mindenféle érdekességet, hasznos tippet és ötletet kapunk az adott helyről.
A Szent helyek azonban bebizonyította, hogy egy útikalauz mást is jelenthet:
egy olyan könyvet, amelyhez egyáltalán nem szükségszerű, hogy ténylegesen,
fizikailag elutazzunk, mégis messzire repít és élményekkel gazdagít – méghozzá
„pusztán” lélekben. Ezt pedig kár lenne alábecsülni.
Ahogy maga a fülszöveg is fogalmaz: „a kötet lapozgatása közben a tudatnak
gyógyírt, a léleknek erőt adó helyeket fedezhetsz fel”. Bár a spirituális
jelző magukra a helyekre vonatkozik, ez bennünket is lelki utazásra invitál,
legyünk (bármilyen) vallásosak vagy sem.
A kötetnek rendkívül fontos részét képezik a fantasztikus hangulatot árasztó
illusztrációk, melyeket a Papio Presst megalkotó művész házaspár, Harry és
Zanna Goldhawk készített, ezek nélkül nem is lenne teljes az élmény.
Maja Lunde: Hónővér
A legmeghatóbb karácsonyi könyv kategóriáját még 2019-ben számomra a Hónővér nyerte, és azóta is stabilan tartja a helyét. A kötet egy csodálatosan szívbemarkoló, ugyanakkor még véletlenül sem közhelyes és egészen lenyűgöző karácsonyi történetet mesél el, amelyben óriási szerep jut Lisa Aisato fantasztikusan megérintő illusztrációinak is.
Van itt minden, mi kedves: elmúlás, gyász, fájdalom. Ugyanakkor
boldog emlékek, a barátság lényege, a halálon túlmutató szeretet, az új kezdet
is. Karácsonyi történet ugyan, de az ünnep inkább egyfajta keretet szolgáltat,
és az esszenciája adja a történet mondanivalóját, amely kifejezetten mély.
Kizárólag százas papírzsepi mellé.
Irene Smit & Astrid van der Hulst: A
Book That Takes Its Time
Az elsősorban külföldön népszerű Flow Magazine kiadványa ez a bájos „kis” szemet gyönyörködtető féltégla, amely nem csak küllemében figyelemreméltó – a tartalma sem akármilyen. Ha valahogy definiálnom kéne, azt mondanám, ez egy játékos és kreatív önismereti kaland, szinte terápiás jellegű foglalkozás saját magunkkal, a tudatosság jegyében, a lelki és mentális egészségért – egy könyv formájában.
Sokan szeretnek listákat írni, a jó hír pedig az, hogy az interaktív feladatok
között sok ilyet találunk, de ennél sokkal kreatívabb, a bennünk élő művészt
(vagy gyereket) jobban kielégítő, nagyobb léptékű feladatok is akadnak, mint
mondjuk kollázs-, vagy épp idővonal-készítés az életünkről. Emellett találunk
kivehető mini noteszeket (természetesen benne kreatív feladatokkal);
kipattintható illusztrációkat, amelyeket kirakhatunk motiváló dekorációnak;
elküldhető képeslapokat; matricákat is.
Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete
Shunmyo Masuno zen buddhista főpap gyűjtötte össze hasznos (és kevésbé hasznos) gyakorlati tanácsait ebben a szép kis könyvben, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy egy nyugodt, egyszerű, harmonikus életet éljünk az állandó rohanás-stresszelés-szorongás helyett.
Shunmyo Masuno könyve arra inspirálja az olvasót, hogy lassítsunk le egy
kicsit, és vizsgáljuk meg, hogy melyik tippet tudnánk beemelni az életünkbe, mi
az, ami segítségünkre lehetne saját mentális és fizikai jóllétünk érdekében.
Bevallom, vannak azért itt meglehetősen semmitmondó, vagy épp az átlag
közép-európai ember számára talán kissé megvalósíthatatlan tanácsok is, de, ami
fontosabb: néhány olyan meglátás is, amely miatt talán nem akarjuk majd a
könyvespolc távoli szegletébe suvasztani a könyvet - és nem csak azért, mert a
maga egyszerűségében tök jól néz ki - hanem azért is, hogy bármikor
felcsaphassuk, és újraolvassuk azt a két-három gondolatot, amelyre esetleg úgy
érezzük, hogy érdemes rendszeresen emlékeztetni magunkat.
Marta Breen & Jenny Jordahl: Nagyszerű
nők
A Nagyszerű nők nem kevesebb, mint egy norvég, feminizmustörténeti képregény. Bizony. Hiánypótló, nem vitás. Még mindig sokak fejében élnek tévképzetek annak, kapcsán, hogy mi is valójában a feminizmus, ami nem egy ördögtől való dolog, és nem, nem arról szól, hogy nagydarab, férfias nők azért harcolnak, hogy ők is elmehessenek favágónak. És nincs azzal semmi baj, ha valaki nem tudja, hogy akkor mégis miről van szó, ebben az esetben azonban érdemes ítélkezés előtt (helyett) informálódni. Egyebek mellett ebben is segít a Nagyszerű nők, na de ennél azért többet tud.
A könyv egy norvég szerzőpáros munkája: Marta Breen már korábban is sokat
foglalkozott inspiráló nőkkel és női jogokkal, érezhetően valóban ért a
témához, Jenny Jordahl pedig elképesztően hangulatos illusztrációival egészíti
ki a történetet.
A képregény az 1800-as évektől napjainkig mutatja be - viszonylag nagyokat
ugrálva térben és időben - a nők helyzetének alakulását, a női jogok és
szerepek fejlődését, némileg random kiragadva egy-egy meghatározóbb alakot.
Izgalmas, érdekes és minden értelemben rendkívül színes kötet, amely egyúttal a
könyvespolc valódi éke lehet.
Fodor Marcsi & Neset Adrienn: 50 elszánt
magyar nő
Igazi kortalan, jópofán motiváló könyv, amely egyaránt élvezetes olvasmány gyerekek számára és felnőtt fejjel is. A kötet tele van inspiráló magyar nőkkel a történelem különböző korszakaiból egészen napjainkig. Az pedig már csak hab a tortán, hogy emellett az egész könyv csupa szín, ugyanis csodás illusztrációkat is kapunk.
A könyvben a mindenki által ismert nevek mellett olyan nők is helyet kapnak,
akikről én korábban még nem hallottam, aminek személy szerint nagyon örülök,
mert így – azontúl, hogy remek kikapcsolódást nyújtott a könyv – valóban
tanultam is sok újdonságot, és kétségtelenül motivációt jelentett az is, hogy
itt van ez a sok erős nő, akik komoly kihívásokkal néztek szembe, és még ha meg
is ijedtek, mégsem hátráltak meg, hanem legyőzték azokat. Vagy legalábbis
megpróbálták. És nem ez a lényeg?
Szamer: Rakka-naplók
Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. A könyv egy fiatal szíriai férfi, Szamer igaz története. Méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos az emberek ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, mert menekült. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… Pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert. Senki nem lesz kevesebb vagy több általuk.
Szamer beszámol arról, hogy az ISIS megszállásával hogyan épült ki szinte pillanatok
alatt az újfajta diktatúra, amely megtévesztő módon, az iszlám vallás nevében
kényszerítette az emberekre a saját szabályait. A férfi részletesen leírja,
hogy környezetében hogyan tűnnek el egyik pillanatról a másikra a barátai,
rokonai, akiket gyakran koholt vádak alapján, és sokszor nyilvánosan megalázva,
brutális kegyetlenséggel végeznek ki.
(Tipp: érdemes Janne Teller: Ha háború lenne nálunk című, egyébként
ugyancsak aprócska és színesen illusztrált kötetét rögtön a Rakka-naplókat
követően elolvasni. Érdekes élmény.)
Gregory Maguire: A boszorkány
A boszorkány némileg kakukktojás ebben a válogatásban, itt ugyanis - a válogatásban szereplő többi kötethez képest - jóval kevesebb illusztráció jelenik meg, mégis: a könyv egész megjelenése, a vizuális részletek, az aprólékos kidolgozottság miatt mégis úgy gondolom, helye itt is a regénynek. Már csak azért is, mert nagyon szeretem a könyvet, amely véleményem szerint sokkal-sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.
Gregory Maguire regénye eredetileg 26 éve, 1995-ben jelent meg, nálunk pedig 12
éve jött ki az egészen zseniális fordítás (amelyet Pék Zoltán neve fémjelez) az
azóta már megszűnt Kelly Kiadónál.
A fantasyt, társadalomkritikát, fejlődésregényt, valamint megkockáztatom:
szépirodalmat vegyítő - és nem mellesleg roppant igényes - kötet igazi csemege
azoknak, akiket így, vagy úgy, de vonz Óz világa, szeretik a mese-átiratokat,
vagy csak szimplán szeretnek kételkedni, szeretik árnyaltabban, több oldalról
megközelítve látni a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése