Szabados Ági, a Nincs időm olvasni kihívás alapítója kétségtelenül az egyik, ha nem a legnagyobb hatással bíró olvasásnépszerűsítő hazánkban, aki fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy megmutassa: olvasni márpedig menő. Ennek érdekében a mára mintegy húszezer tagot számláló saját közössége és podcast csatornája mellett rendszeresen vesz részt moderátorként irodalmi beszélgetéseken, jár iskolákba olvasásnépszerűsíteni, és készít Olvasónaplókat. Merthogy a nemrégiben magánkiadásban megjelent kötet már egy átdolgozott, továbbfejlesztett kiadás.
Na de lássuk, hogy mi is tulajdonképpen az Olvasónapló, miben különbözik a tavalyi kiadástól, és miért is jó voltaképp olvasónaplózni.
Nem csinálok titkot abból, hogy úgy tartom: igenis ítélj borító alapján (is) - természetesen szigorúan könyvekre vonatkoztatva. Lehet egy könyv akkor is zseniális, ha vállalhatatlan borítót kap, de számomra a komplex olvasmányélményhez a történeten túl hozzátartozik a könyv minden része, minden apróság – maga a hangulat, amit akkor érzek, ha megfogom, megnézegetem az adott kötetet.
Szóval lehet, hogy felszínesen hangzik, de az egyik kedvenc elemem az új Olvasónaplóban épp a borítóhoz kapcsolódó címe: Van már időd olvasni? Kellően provokatív, azt sugallja - legalábbis számomra -, hogy na, beláttad már, hogy nem idő kérdése az, hogy valaki olvas-e, hanem elhatározásé, vagy még mindig kifogásokat keresel?. És ezt imádom. Picit az jut eszembe erről a kérdő címről, hogy olyan, mintha csak egy jelszót kérne tőlünk: ez a napló kizárólag azoknak szól, akik erre a kérdésre őszintén azt tudják válaszolni, hogy IGEN, VAN IDŐM OLVASNI - és nem azért, mert olyan baromira sok szabadidőm van, hanem azért, mert fontos számomra.
Na de nagyon előreszaladtam. Először is tisztázzuk, hogy mi is tulajdonképpen az Olvasónapló?
 |
| az új (balra) és a régi (jobbra) Olvasónapló |
Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg Szabados Ági olvasónaplójának első verziója Van időm olvasni címmel a Libri gondozásában, ennek kapcsán itt készítettem interjút Ágival. Ez túlnyomó részben olvasmányélményeinket megörökítő adatlapokból áll, amelyeken feljegyezhetjük az adott könyvvel kapcsolatos véleményünket, kedvenc idézetünket, továbbá értékelhetjük, és azt is felírhatjuk, hogy mit adott nekünk. A „klasszikus könyvértékelő” oldalak mellett ismert emberek idézetei is helyet kaptak, a könyv végén pedig egy halom kreatív anyagot találunk: például olvasásmérőt, könyves kívánság- és várólistát, évszakokra lebontva témaötleteket arra vonatkozóan, hogy mit olvassunk az adott szezonban, valamint a kihívás korábbi témáit.
DE MI VÁLTOZOTT? – TESZI FEL A KÉRDÉST AZ EMBER. NOS, AZONTÚL, HOGY A KOMPLETT DIZJÁNVÁLTÁS EGYÉRTELMŰ, A KONCEPCIÓ MEGMARADT, AZONBAN A KÖNYV KIBŐVÜLT ÚJABB FUNKCIÓKKAL, ÉS A VISSZAJELZÉSEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL SOK KISEBB-NAGYOBB VÁLTOZTATÁS TÖRTÉNT, AMELYEKNEK KÖSZÖNHETŐEN VÉLEMÉNYEM SZERINT AZ ÚJ KIADÁS LÉNYEGESEN OLVASÓBARÁTABB LETT.
Az olvasmányélményeket megörökítő adatlapok helyből duplaoldalasak lettek, ami remek döntés volt, kell is ennyi hely. A regiszteres felosztást felváltotta az évszakok szerinti bontás, és Ági is „aktívabban jelen van” a naplózás során: minden évszak-fordulónál olvashatunk tőle meglátásokat az olvasás kapcsán. Az olvasásmérő, a könyves kívánság- és várólista is megmaradt többek között, de látványosabb verzióban, továbbá egyebek mellett:
→ összegyűjthetjük életünk legmeghatározóbb olvasmányait (és azt is megnézhetjük, hogy Ági számára melyek ezek a könyvek),
→ vezethetjük a naplóban, hogy mely köteteinket adtuk kölcsön,
→ mennyit költöttünk könyvekre (veszélyes terep...),
→ milyen könyveket láttunk megfilmesítve,
→ vagy épp mely könyvekből készült színdarab.
ÖSSZESSÉGÉBEN AZONBAN NEM A FUNKCIÓK KIBŐVÜLÉSE ÉS ÁTDOLGOZÁSA JELENTI AZ IGAZI VÁLTOZÁST, HANEM EGY SOKKAL ELVONTABB DOLOG:
A HANGULATA.
Bár az előző napló is tetszett, az a helyzet, hogy a mostani szerintem jóval kiforrottabb és „könyvmolyosabb” lett, abszolút Ági személyiségét tükrözi, miközben érezhetően reflektál az olvasói igényekre. (Az pedig már csak bónusz, hogy kifejezetten szórakoztató a borítón lévő könyveket bogarászni, és felfedezni köztük egy-egy kedvencünket – például Jessie Burton regényeit.) A könyv üzenete pedig nagyon egyszerű: olvass. Tudatosan.
SZÓVAL, VAN MÁR IDŐD OLVASNI?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése