Hogy micsoda, mesehősnők utóélete?! Még jó, hogy azonnal megfogott a koncepció! Lehet ugyan, hogy létezik már hasonló (?), de számomra abszolút hiánypótló ez a kortárs magyar szerzők által továbbgondolt novellaválogatás, és az a helyzet, hogy rettentően élveztem elmerülni ebben a világban.
Na és akkor kezdjük egy beismeréssel: bár én is az egyenjogúság nagy harcosaként szeretek magamra gondolni, mégis kedvelem a klasszikus meséket, amelyek sok esetben kifejezetten szexista módon ábrázolják a „hagyományos nemi szerepeket”. A könyvben található rövidke novellák többnyire – hol több, hol kevesebb sikerrel – erre igyekeznek rámutatni, amellett, hogy napjaink tipikus jelenségeire is reflektálnak.
VAN ITT MINDEN A SZEXUÁLIS
KIZSÁKMÁNYOLÁSTÓL ELKEZDVE, A MENEKÜLT KÉRDÉSEN ÁT, EGÉSZEN A SOCIAL MEDIA FÜGGÉSIG.
SPOILER: A HAGYOMÁNYOS MESÉKKEL ELLENTÉTBEN, HEPIENDET ITT NE NAGYON VÁRJUNK.
Magát a könyvet egyébként nehéz értékelni, mert meglehetősen eltérő a novellák színvonala, de azért kiemelnék néhányat: Hófehérke ötletes, ám rettenetesen morbid sztorija Berg Judit tollából az abszolút kedvencem, de igen erősre sikerült a kezdő novella, Alice története is (Rakovszky Zsuzsa továbbgondolásában). Molnár T. Eszter ugyancsak ütős sztorit rittyentett Aranyhajról, Nina Yargekov pedig Piroskáról, és Szécsi Noémi Mulanról szóló írása is kifejezetten jól sikerült véleményem szerint. Sajnos néhány novella gyengébb lett: engem például Arany Lídia Hamupipőke sztorija kifejezetten irritált, A kis hableányt (Hernyák Zsóka) pedig nem pozitív értelemben éreztem morbidnak és öncélúnak, és Sárbogárdi Jolán (a.k.a. Parti Nagy Lajos) bőőőven túl elvont az én ízlésemnek, de alapvetően az írások többsége kifejezetten élvezetes és ötletes, emiatt pedig eszméletlenül olvastatja magát a könyv.
Ééés akkor beszéljünk a csodás illusztrációkról is, ugyanis igen komoly szerepet játszanak a könyvben, összekötik a történeteket és hozzátesznek a hangulathoz.
SZABÓ IMOLA JULIANNA
ELKÉPESZTŐ ÉRZÉKKEL TALÁLTA EL A KISSÉ ELVONT ILLUSZTRÁCIÓIVAL A KÖNYV POZITÍV
ÉRTELEMBEN FURCSA – ÉS NÉMILEG MORBID – ATMOSZFÉRÁJÁT.
Végig a szürke-fekete-fehér-lila vonalon mozog, és egészen kiválóan fogja meg a novellák mondanivalóját, érdemes a történetek elolvasása után is alaposabban szemrevételezni ezeket, mert sokszor a részletekben bújik meg az ördög ugyebár...
Összességében tehát igazán pozitív meglepetést okozott a könyv, a klasszikus mesék rajongóinak feltétlenül ajánlom. De kizárólag felnőtteknek, vagy majdnem felnőtteknek.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése