Szép új világ 2.0 - ahol a nők háziállatok, a csili pedig drog ✦ Johanna Sinisalo: A Nap Magja

2019 legmeglepőbb olvasmányának szavaztam meg Johanna Sinisalo, az úgynevezett weird irodalom egyik finn képviselőjének könyvét, amely egy utópiának is felfogható alternatív történelmi regény. Nem tudom, hogy egészen mostanáig miért nem hallottam én erről a könyvről, pedig simán egy lapon említhetjük többek között Huxley klasszikusával, a Szép új világgal, de egyáltalán nem áll távol Orwell világától sem, vagy épp Vonnegut Gépzongorájától.

De miért is lepett meg ennyire a könyv?

Mint ahogy minden valamire való utópia, A Nap Magja is attól igazán jó, mert valahol egészen ijesztő – méghozzá azért, mert nem érezzük annyira elrugaszkodottnak. Oké, a cselekmény elvileg 2016-ban játszódik, tehát nem a jövőben, így az alternatív történelem megnevezés passzol rá, de egyébként, ha nem ismernénk a dátumot, akkor ez nem derülne ki, mert minden tekintetben abszolút utópisztikus jellege van.

Sinisalo világában a nőknek van központi szerepe, de közel sem úgy, mint mondjuk Merle Védett férfiak című regényében.(fotó: Unsplash)

SINISALO VILÁGÁBAN A NŐK KÉT TÍPUSBA TARTOZHATNAK: LEHETNEK ELOIK, MÁS NÉVEN FEMINÖVEK (EZ A JELLEMZŐ), AZAZ OLYAN NŐK, AKIK CSAKIS AZÉRT ÉLNEK LÉTEZNEK, HOGY A FÉRFIAK KEDVÉRE TEGYENEK ÉS TÖKÉLETES, ALÁZATOS HÁZIASSZONYOK LEGYENEK. AZ ELOI TÍPUSÚ NŐK NEM MAGUKTÓL LETTEK ILYENEK - HOSSZAS ÉS TUDATOS „NEVELÉS”, KÍSÉRLETEZÉS ÉS UNIFORMIZÁLÁS EREDMÉNYEI ŐK. SOKKAL RITKÁBBAK AZONBAN AZ ÚGYNEVEZETT MORLOCKOK, AZAZ OLYAN NŐK, AKIK ÉRDEKLŐDŐEK ÉS OKOSAK. EZ UTÓBBI AZONBAN VESZÉLYES, EZÉRT AZ ILYEN NŐKET – AHOGY ATWOOD NEVEZNÉ ŐKET: NEMNŐKET – ÉPPEN EZÉRT MÁR GYEREKKORUKBAN STERILIZÁLJÁK, ÉS KIZÁRÓLAG „ALANTAS MUNKÁT” VÉGEZHETNEK.

A férfiakat is két csoportra osztják egyébként, de náluk kevésbé szélsőséges a kategorizálás: gyakorlatilag mindenki felhím, akinek nincs súlyos betegsége, fogyatékossága, vagy egyéb fizikai korlátai (ha ilyesmi fennáll, akkor alhímről beszélhetünk).

Bár maga a történet se rossz, de A Nap Magjának egyértelműen a háttérvilága a legérdekesebb része és fő értéke, amelyre simán lehetne egy nagyregényt is építeni, de így, viszonylag rövidebb kivitelben is elég ütős lett az eredmény.

Képzeljetek el ugyanis egy olyan világot, ahol a legveszélyesebb drognak a csilipaprika számít (a könyv címe is ehhez kapcsolódik). Ez amúgy annyira meghökkentő eleme a könyvnek, hogy az ember egy pillanatra le is fagy. Szóval igen: csilipaprika. Emellett tiltott a mobiltelefon, a számítógép, a kávé, az alkohol, meg még egy halom egyéb dolog, a hatalom pedig kőkeményen megfigyelés alatt tartja az embereket, hogy megfelelően viselkednek-e. Egyéb tekintetben azonban kifejezetten szabadszelleműnek is tűnhetne (de persze tudjuk, hogy nem az) ez a finnországi euszisztokrata berendezkedés, például teljesen rendben van, ha egy felhím a nyílt utcán veti rá magát egy eloira, hiszen ebben a világban az egyik legfontosabb alapelv, hogy szex mindenkinek (mármint ’mindenki’ alatt elsősorban a felhímeket értik) alanyi jogon jár, mert a társadalmi jólét, az állampolgárok egészségének megőrzése mindenek felett áll.

Főszereplőnk Vanna (akit egykor Verának hívtak), aki látszatra egy butácska eloi, de hamar rájövünk, hogy ez csupán egy álca, méghozzá egy remekül felépített álca, a lány ugyanis kifejezetten veszélyes: saját gondolatai vannak, érdeklődő, szeret olvasni. Mindezt természetesen saját biztonsága érdekében szigorúan titokban kell tartani, kizárólag a hozzá legközelebb állók ismerik a valódi énjét. Vannát egyetlen dolog hajtja végig: a rejtélyes körülmények között eltűnt eloi húgára igyekszik rábukkanni, miközben útját végigkíséri a csilipaprikától kialakult kapszaicinfüggősége.

fotó: Unsplash

A KÖNYV SZERKEZETE IS ÉRDEKES: ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY JOBBAN MEGÉRTSÜK AZ EUSZISZTOKRATIKUS BERENDEZKEDÉS MŰKÖDÉSÉT, SINISALO KÜLÖNBÖZŐ TANMESÉKET, REKLÁMOKAT, CIKKEKET, ISKOLAI DOLGOZATOKAT IS ELHELYEZETT A FEJEZETEK KÖZÖTT, AMELYEK MÉG INKÁBB SEGÍTENEK RÁHANGOLÓDNI A TÖRTÉNETRE ÉS MEGÉRTENI, HOGY HOGYAN ÉS MIÉRT ALAKULHATOTT KI EZ A VILÁG.

Egyébként meg kell jegyeznem, hogy eleinte nagyon nem tetszett a könyv lezárása, kifejezetten összecsapottnak, érthetetlennek, és logikátlannak éreztem. Ez az érzés azonban pontosan addig tartott, amíg „meg nem emésztettem” az olvasottakat, amíg le nem ülepedett bennem a történet. Először felidegesített, aztán elkezdtem agyalni rajta, és rájöttem, hogy ez a furcsa, többféleképp is értelmezhető befejezés tökéletesen passzol ehhez a könyvhöz.

A regény egyébként rengeteg napjainkban aktuális kérdéssel foglalkozik, mint például a családon belüli erőszak, az elnyomó rendszerek működése, elembertelenedés, miközben végig ott lóg a levegőben az is, hogy ez az egész eloi dolog már napjainkban is létező jelenség: mindenhonnan a tökéletes nő képe ömlik ránk, amelynek eredményeképp nők (látszólag) önként vetik alá magukat mindenféle kezelésnek, erőszakolják meg saját testüket és lelküket, hogy elérjék ezt az állapotot. Hogy megfeleljenek. Hogy tökéletesen kívánatosak legyenek.

Elgondolkodtató.

„Néha elegendő egy kellően hangos és befolyásos csoport, hogy olyanná változtassa a világot, amilyennek a csoport tagjai akarják. A csoportnak még csak túl nagynak sem kell lennie. Bőven elég, ha egyesek a saját személyes elképzeléseiket úgy állítják be, mint egyetlen létező igazságot, és a hangerejükkel azt a hatást keltik, hogy elfelejtett és elhanyagolt felhímek tömege áll mögöttük. Azoknak is, akik elégedettek a dolgokkal úgy, ahogy vannak, könnyű támogatniuk azokat az elveket, amelyekből előnyük származik. Sokan jól ellennének autó nélkül, vagy legalábbis megértik, hogy a kocsivásárlás külön anyagi erőfeszítést igényel, és le kell mondani érte más dolgokról. De ha egy kellően rámenős csapat folyamatosan azt sulykolja bele mások fejébe, hogy autó nélkül lehetetlen élni, hogy az autótlanság az emberi jogok megsértését jelenti, vajon mennyien mondanának le ebben az esetben az állam által osztogatott ingyen kocsikról?”

4.5/5

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊