2020/01/16

A Szolgálólányokon túl, avagy visszatérés a gileádi elnyomó rendszerbe ✦ Margaret Atwood: Testamentumok

A tavalyi évben (is) akadt jó néhány könyv, amelynek elképesztően izgatottan vártam a megjelenését, de a Testamentumok ezek között is dobogós helyen szerepelt. Kicsit sem túlzok, ha azt mondom tehát, hogy 2019 egyik legjobban várt könyve volt számomra a Testamentumok.

És nagy meglepetést nem árulok el azzal, hogy abszolút levett a lábamról, hiszen végül 2019 kedvenc olvasmányának választottam meg a regényt. Szubjektív ajánlóm következik.



Ki gondolta volna, hogy A Szolgálólány meséjének eredeti megjelenése után ennyi évvel – (részben) hála a könyv alapján készült sorozatnak – ekkorát fog robbani Atwood regénye? Kétségtelen ugyanis, hogy 2017-2018 egyik legnagyobb „slágere” Atwood Szolgálólánya volt. A hatalmas sikert pedig hatalmas várakozás követte: mindenkit az érdekelt, hogy hogyan folytatódik az élet Gileádban, meddig mehet el és maradhat fenn egy ilyen brutális elnyomó rendszer.



Így hát Atwood megírta a „folytatást”, amelyről azonnal le kell szögezni, hogy nem egy szokványos folytatás.

EGYRÉSZRŐL UGROTTUNK TÖBB MINT TIZENÖT ÉVET AZ IDŐBEN, MÁSRÉSZRŐL EZÚTTAL NEM A SZOLGÁLÓLÁNY VONALON HALADUNK TOVÁBB, HANEM HÁROM KÜLÖNBÖZŐ NŐI NÉZŐPONTOT KAPUNK: A MÁR ISMERŐS, KÖZISMERTEN KEGYETLEN LYDIA NÉNI; EGY MÁR GILEÁDBAN SZÜLETETT FIATAL LÁNY, AGNES; VALAMINT A RENDSZEREN KÍVÜL, KANADÁBAN ÉLŐ DAISY SORSÁT KÖVETHETJÜK FIGYELEMMEL. ÉS TERMÉSZETESEN A HÁROM KÜLÖNBÖZŐ NŐI SORS EGY PONTON ÖSSZEFONÓDIK...

Érezhető a könyvön egyébként egy stílusbeli különbség is a Szolgálólánnyal összehasonlítva: míg az eredeti történet némileg elvontabb-filozofálgatósabb, a Testamentumok kifejezetten mozgalmas és – ha mondhatom így – cselekménydús, szinte filmszerűen peregnek az események lelki szemeink előtt. Számomra tipikus esete a letehetetlen könyvnek.

A részletekben bújik meg az ördög, avagy az igényes kivitelezés, az apróságok mind-mind hozzátesznek az olvasmányélményhez.
A könyv egyébként számtalan díjat bezsebelt (köztük a rangos Booker-díjat is Bernardine Evaristoval megosztva), és azt kell mondjam, hogy joggal. Az egy dolog ugyanis, hogy a Testamentumok egy zseniálisan felépített regény, amelyet valóban élmény olvasni, emellett azonban baromi fontos a témája is, remekül bemutatja az elnyomó rezsimek működését, amely ilyen formán egyfajta vészharangot is megkongat.

Szívből ajánlom a könyvet azoknak, akik olvasták A Szolgálólány meséjét, és azoknak is, akik csak a sorozatot látták, ugyanakkor feltétlenül javaslom az első részt is elolvasni, hiszen – bár enélkül is élvezhető és érthető – igazán teljes képet, ezáltal pedig komplex olvasmányélményt csak így kapunk. És megéri. Mindenképp.

Védőborítóval vagy védőborító nélkül? Nehéz eldönteni, ugyanis kívül-belül, elől-hátul rendkívül igényes a könyv.

„Rémuralom, így mondták régen, de a rémület nem igazán uralkodik. Hanem bénultságot okoz. Innen a természetellenes csend.”

5/5


➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊


1 megjegyzés:

  1. Előjegyeztem magam is, szerintem a tavalyi év legvártabb könyve volt részemről is, mégsem kezdtem még neki.. szeretném kitolni a várakozást :D

    VálaszTörlés